A nap bloggere voltam

nap_bloggere_blog

A múlt héten ért az a megtiszteltetés, hogy a nap bloggere lehettem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportban. Egészen meglepődtem, mikor bejelöltek a bejegyzésben, mert teljesen kiment a fejemből, hogy korábban jelentkeztem erre a játékra – de annál nagyobb volt az öröm, főleg hogy olyan szuper kérdéseket kaptam. Köszönöm Nektek!

Mi ez?

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége – nem meglepő módon – egy bloggereket és olvasókat összehozó csoport a Facebookon. A csoport vezetői időről időre valamilyen játékkal színesítik a csoport életét, ilyen a jelenleg is futó Nap bloggere kérdőív. Ebben a játékban kiválasztanak egy-egy blogot a jelentkezők közül, akinek a csoport tagjai 24 órán át kérdéseket tehetnek fel, a blogger pedig egy bejegyzésben válaszol.

Ezeket kérdeztétek tehát Ti:

Anikó Hegedüs Honnan nyersz inspirációt műveid elkészítésénél? Mitől tudnak egy művész munkái időről időre megújulni?

Érdekes, hogy 25 évnyi rajzolás és festés során az inspiráció sosem volt igazán probléma. Számomra a megújulás sokszor azt jelenti, hogy felfedezek egy másik témát, más irányzatot, amivel eddig nem foglalkoztam, és abba mélyedek bele. Korábban nagyon szerettem portrét rajzolni, most inkább az illusztráció vonz, aztán ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva karikatúrát fogok rajzolni. Ha egyszer elkezd izgatni egy irány, mindig sokat böngészek az interneten, hogy megtaláljam a téma legjobbjait, és kielemezzem, miért is olyan szuperek ők, de most éppen a növények érdekelnek, így többet járok a természetbe.

Mezei Ágnes Hanna Hogyan választasz témát?  Melyik a kedvenc bejegyzésed magadtól? Egy bejegyzés megírása kb. mennyi időbe telik?

A témaötletek a legkülönbözőbb pillanatokban tudnak elkapni, így mindig van nálam egy füzet, amibe feljegyezhetem az ötleteimet. Később visszanézem őket, és a szimpatikusakat megírom. Egy bejegyzés elkészítése akár 8-10 órát is igénybe vehet (több részletben persze), ha épp festek hozzá valamit, az nyilván sokáig tart, de a fotózáson, grafikákon is sokat dolgozom – talán maga az írás igényli a legkevesebb munkát. Nehéz lenne kedvenc bejegyzést választanom, de a számomra legtanulságosabb talán ez a bejegyzés lehet arról, milyen kifogásokat keresünk, hogy ne kelljen kreatívnak lenni. Rám is nagyon sokszor igaz…

Mészáros András Az állandó rovataidat kedveled jobban, vagy a többit? Honnan van a pozitív életszemléleted? Összefügg a kreativitásoddal? A naptárjaid népies (vagy csak annak látszó?) stílusa saját ötlet, vagy valahonnan vetted ezt a stílust? (Szerintem szép és érdekes: a legjobb, hogy virágokat, gyümölcsöket használsz díszítésnek.)

Az állandó rovatoknak az a szépsége, hogy többé-kevésbé előre meg tudom írni őket, így akkor is meg tudok osztani egy-egy bejegyzést, mikor amúgy nincs igazán időm a bloggal foglalkozni. Ugyanakkor a 12. hónap végére íróként meglehetősen unalmassá tudnak válni, így inkább azt mondanám, hogy a random posztokat jobban szeretem.

A pozitív életszemléletet nagyon fontosnak tartom, de ez nem jelenti azt, hogy ne kapna el engem is egy-egy negatív hullám – egyszerűen csak nem írok róla. :) De a kreatívkodás valóban segít abban, hogy néha leküzdjem a negatív pillanatokat, kikapcsoljak, elkapjon a flow.

A naptárakban nem kerestem a népies motívumokat, de elképzelhető, hogy valahol az is benne van. Egyszerűen elgondolkodom, hogy az adott hónapban vajon milyen növények, gyümölcsök jellemzőek, begyűjtök néhányat (lustább esetben fotókat keresek róluk az interneten), és próbálom megfigyelni, milyen formák, színek jellemzik, aztán fejből hozom össze a kompozíciót.

Balázsné Sándor Zsuzsanna Szia! Írtad, hogy az Imelda ,,megálmodott név”, mi az igazi neved? Láttam, hogy jelen vagy Meskán is, viszont most nincs vásárolható terméked, mi ennek az oka? Köszi

Az “Imelda” név egy elég hihetetlen történet: az Imelda Green név egy álmomban bukkant fel még valamikor tinédzser koromban. Nagyon tetszett a hangzása, de nem tudtam, miért álmodtam róla. Először arra gyanakodtam, hogy egy könyvben olvashattam, valamilyen szereplőt hívhattak így, de hosszas google keresés után sem tudtam kitalálni, hogyan álmodhattam erről a névről.

Később több külföldi barátom lett, az eredeti nevem – Orsolya – kiejtése neve pedig mindenkinek gondot jelentett, így egyszerűbb volt így bemutatkozni: “Hello, I am Imelda”. Így ragadt rajtam ez a név. :)

A Meska boltban kisebb átalakulást tervezek, de eddig egyéb bokros blogos teendők miatt ez nem történt meg. Helyette van új weblapcím, de idén még szeretném felújítani a Meskát is. (Egyébként ha már itt tartunk, miket látnátok ott szívesen?)

László Luca Gerda Jaj de jó, hogy pont Orsi a nap bloggere! :) Biztos tudod (vagy legalábbis remélem), hogy a mindenféle rajzolós-firkálós törekvéseimhez rengeteg erőt szoktál adni! :) Kérdezni viszont… hmm. Mikor kezdődött, hogyan az angol-mániád? Úgy érzed ez kihat a művészetedre is? (nyilván igen, na, de hogy? :P) Ha most rögtön innál egy teát melyiket választanád azok közül, amiket szeretsz? :) Hány sálad van? Gyűjtöd is őket? Ó..és a balett… hogyan alakul mostanában a kapcsolatod a balettel? :)Bocsi a sok kérdésért…

Annyira jó ennyi személyes kérdésre válaszolni, ezért külön köszönet, Luca! <3

Szép sorjában tehát: Az angol-mániába gyakorlatilag belenőttem: a szüleim angol tanítással (is) foglalkoznak, rokonaim élnek Angliában, így a nyelvvel nagyjából 2 éves korom óta ismerkedem. A kultúra meg azt hiszem, Agatha Christie Poirot-jával kezdődött úgy 12 éves korom környékén, aztán Tudor-őrülettel folytatódott (még bőven az HBO sorozat előtt), azóta a tejes teával tartja a szintet. Az angol illusztrátorok mindenképpen fontosak nekem (pl. Jill Barklem, Sara Midda, Raymond Briggs), de a semmihez nem hasonlító angol kertek sem hagynak hidegen.

Most éppen teljesen natúr fehér teát innék. Ilyet.

Egész pontosan 7 sálat tudok most felmutatni, de a szekrény mélyén még rejtőzhet néhány elfeledett példány. Mondhatjuk, hogy gyűjtöm őket, de nem direkt, inkább olyan formán, hogy nem tudok ellenállni nekik :D

A balett nekem a visszatérő szerelem. Sokszor abbahagyom (pl. mikor lejár a bérletem a tánciskolában :)), de előbb-utóbb valahogy mindig visszakerülök a rúd mellé. Szeretem a zenét, a tökéletes fegyelmet, és azt, hogy ennek ellenére milyen mély dolgokat ki lehet fejezni a mozdulatokkal. Most éppen a lejárt-bérlet-fázisban vagyok, nyáron pedig mindig szünetelnek az órák, de már nagyon kezdem érezni a hiányát, úgyhogy nem sokára megint ott leszek.

Bandita Kezem Nyomán Szoktál miniatűr méretben akvarellezni? Milyen ecsetet javasolnál erre a célra, finom motívumok kidolgozásához?

Az attól függ, mit nevezünk miniatűrnek. A6-os papírnál kisebb méretben még nem dolgoztam, de ahhoz, hogy ilyen méretben is ki tudjam dolgozni a részleteket, már használtam nullás escsetet – bár őszintén megmondom, nem szeretem, mert valahogy jóval több festéket és kevesebb vizet tud magába szívni, mint a vastagabb ecsetek, így a színekkel mindig bénázok egy sort, mielőtt eltalálom a megfelelő árnyalatot. A nullás ecsetem szintetikus, de legközelebb mókus- vagy nyestecsetet veszek, mert azokkal könnyebb dolgozni (a kicsit vastagabb ecseteim ilyenek, innen tudom).

Kónya Beáta Először is, nagyon inspirálónak tartom a blogod és nagyon tetszenek az illusztrációid! :) A blogod fejlécében benne van, hogy “handmade products” – miket szoktál pontosan árulni? Rajzokat, akvarelleket? Láttam, hogy a meska boltod üres. Nincs most rá időd? :) Mi a legnagyobb célod/ álmod a festéssel, vagy csak hobbinak tartod? Milyen módokon/módszerekkel, hogyan szoktál meditálni? És korábban már kérdeztelek róla, de akkor azt hiszem, nem kaptam egyértelmű választ: aki nem tud rajzolni, mert nincs hozzá kézügyessége, sosem foglalkoztak vele, stb., annak felnőttként az instant sikert ígérő módszer a jobb agyféltekés tanfolyam, ez folyik a csapból is – mit gondolsz erről a módszerről, ajánlod egy kezdőnek, akit érdekel a rajzolás?

Juj, nagyon köszönöm, igazán olyan jó azt olvasni, hogy inspirálok másokat!

A “handmade products” eredetileg a gombos lapokra  és egyéb mütyürökre utalt, amikkel indultam, de megragadtad a lényeget: azóta nagyon más irányba halad a blog, így előfordulhat, hogy a közeljövőben “stúdióra” változik az alcím.

Nagyon jó lenne, ha a festésből valahogyan megélhetést (is) tudnék faragni, egyrészt mert akkor mások is örülhetnének neki, másrészt mert akkor “munkaidőben” is ezzel foglalkozhatnék. :D  Igazi álmom, hogy gyerekkönyvet írhassak és illusztráljak. Ha nem is főállásban (folyamatosan hivatalból alkotni rettentően nehéz), de ez nagyon boldoggá és büszkévé tenne.

A meditálás – számomra – olyan koncentrációt jelent, ami kizárja a külvilágot. Tudom, hogy a “valódi” meditáció nem egészen erről szól, illetve hogy én inkább a flow élményről beszélek, de rám ezek mind hasonlóan jó, nyugtató hatással vannak. Ilyen értelemben nekem az olvasás, a festés, és az írás (kézzel) is egy fajta meditáció.

Jobb agyféltekés rajztanfolyamon még nem vettem részt, így nincs tapasztalatom első kézből, de beszéltem olyanokkal, akik kipróbálták.  Az előtte-utána fotók kicsit csalókák (“utána” rajzra több időd van, stb.), és alapvetően én nem találom jó módszernek azt, hogy kész fotókat kell lemásolni. Ugyanakkor szerintem ha szívesen rajzolnál, akkor abban egy jobb agyféltekés tanfolyam is segíthet, hogy leküzd a “nincs kézügyességem” nevű akadályt. Az első lépés mindenképp az, hogy komfortosan érezd magad ceruzával/ecsettel a kezedben, ne arra koncentrálj folyton, hogy “béna vagyok”.

Gera Kamilla Hogy az előttem szólóhoz csatlakozzak, tényleg nagyon inspiráló a blogod! :) Te honnan merítesz inspirációt? Megálmodsz, elképzelsz valamit és megfested? Ha megtetszik valami, akkor megfested másolás útján? Előrajzolod vagy egyszerűen csak neki kezdesz? Milyen tanfolyamokon vettél eddig részt, ami segített a fejlődésben? Amikre gondolok: rajz, festés, bármilyen kreatív tanfolyam

Köszönöm, Kamilla! <3

Az inspirációról picit feljebb olvashatsz. :)

Igen, előfordul, hogy szimplán lemásolom, ami megtetszik. Mennyivel személyesebb az, mikor lefestek egy képet, mintha csak lementem egy mappába a gépemre! De inkább azt szeretem, ha több skiccből, esetleg fotóból tudok összekomponálni valamit, nem pedig szimplán csak lemásolok valamit.

Sajnos nem vagyok sem elég ügyes, sem elég spontán ahhoz, hogy helyből fessek, így halványan mindig előrajzolom a képeket.

Általános – és középiskolában nem voltam tanfolyamon, egyetemen pedig az órarendünkben szerepelt a rajz óra, így akkor sem jártam külön. A legtöbbet talán az általános iskolai rajzszakkörtől kaptam, ahol nyugodtan festhettem, rajzolhattam, amit akartam, és a tanár csak akkor kotyogott közbe, ha én kértem. Sokkal jobban szeretek autodidakta módon tanulni, mint iskolákban, a youtube korában pedig ez már nem probléma. :) Alapvetően sok rossz tapasztalatom volt rossz pedagógusokkal, akik többet ártottak, mint használtak, de ennek ellenére nem beszélnélek le arról, hogy beiratkozz valahova, egyrészt azért, mert igenis vannak jó rajztanárok, másrészt mert lehet, hogy a Te személyiségedhez jobban passzol ez a tanulási forma.

Sallai Adrienn Hogy kerültél a BME-re? Hol élsz jelenleg és hol élnél szívesen? És melyik az a hely, amit nagyon szeretsz, de nem élnél ott?

BME? Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. :D Viccet félretéve, valahogy úgy képzeltem, hogy ha szeretek rajzolni, de azért két lábbal állok a földön, akkor az építészet jól passzol majd hozzám. Ebben ugyan tévedtem, de azért nem volt teljes időpazarlás: sok nagyon értékes emberrel találkoztam, elkezdtem újságot írni, és egy picit azért közelebb kerültem a design-világhoz. Jelenleg Budapesten élek és egyszerűen imádom, de nem bánnám, ha lenne egy kicsi házam Angliában is. Nagyon szeretem Szegedet, ahol születtem és iskolába jártam, de Budapest után nagyon nehéz lenne oda visszaköltöznöm.

Balogh Zsófi Mit gondolsz, ha nem lenne a rajzolás, akkor miben próbálnád kiélni a kreativitásodat? Az akvarellen kívül milyen technikákat alkalmazol még szívesen? Vannak “festős zenéid”, amiket szívesen hallgatsz alkotás közben? (Nekem régen sok ilyen volt, csak aztán… abbahagytam. :D) (És miért pont a Kelet a kedvenc kávézód? :P)

Egyértelmű: írnék. Írok most is sokat, de nem veszem igazán komolyan. Ahogy egy okos ember mondta: “túl nagyra tartom az irodalmat ahhoz, hogy komolyan írjak.”

Az akvarellen kívül sok mindent kipróbáltam már, pl. pasztell krétát, szenet, ceruzát, de valahogy leszoktam róluk. Lehet, hogy leszokok majd az akvarellről is egyszer valamilyen másik technika kedvéért, de egyelőre jól megvagyok vele – mondhatni kicsit túl jól. Belekényelmesedtem. A következő évre tervezek is egy bejegyzéssorozatot, amiben különböző más dolgokat próbálok ki. Itt az idő kimozdulni a komfortzónából.

A zenék mindig változnak, de festés közben örök kedvenc a Harry Potter hangoskönyv Stephen Fry előadásában. Lassan megtanulom az egész sorozatot kívülről. :D Itt írtam egy hosszabb bejegyzést arról, miket hallgatok szívesen.

A Kelet a szívem csücske, mert a Latte olyan, mint a selyem, a karamellás almatorta egy költemény, sok-sok könyv vesz körül, és lehet bloggerekkel találkozni. ;) Ennél nem kell több a boldogsághoz.

Ha szívesen értesülnél a további bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre!



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *