Olvasnivaló – 3 könyv a kreativitásról

Reading time - 3 books on creativity (Steal like an artist, Big Magic, Flow)

A kreativitást feszegető könyvekkel sokáig úgy voltam, mint a szexszel: aki tudja, csinálja, aki nem, az beszél róla. Néhány könyv azonban annyiszor került akaratlanul is a képernyőmre ilyen-olyan formában, hogy nem bírtam a kíváncsiságommal, elolvastam őket.

Csíkszentmihályi Mihály: Flow – a tökéletes élmény pszichológiája

Reading time - 3 books on creativity (Steal like an artist, Big Magic, Flow)

Csíkszentmihályi írt ugyan könyvet Kreativitás címmel is, az én kezem ügyébe azonban a Flow került, amely csak részben kapcsolódik a kreativitáshoz. A „pozitív pszichológia alapműveként” is emlegetett iromány szerint “A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál.” (Forrás). Ezt az állapotot már igen jól ismerem, amikor festek, határozottan megszűnik a világ, és csak arra összpontosítok, amivel épp foglalkozom – az érzés tudományos megközelítésével viszont még nem találkoztam. Csíkszentmihályi szerint – leegyszerűsítve, dióhéjban – a boldog élet titka az, hogy minél gyakrabban és minél több tevékenységben találjuk meg ezt az áramlat-élményt.

A Flow eredeti megjelenése óta (1990) világhírre tett szert és nemzetközi elismertségnek örvend, így alighanem nagy felhördülés övezi majd azt a véleményemet, miszerint a könyv idejétmúlt. Az egész művön végigfutó „bugyuta TV-sorozatok bámulása helyett éljük meg a jelent”, illetve „anyagi javak hajhászása helyett inkább élményekkel töltsük meg életünket” típusú mondatok 1990-ben feltehetőleg korszerűnek tűntek, ma azonban olyan botrányos klisék, amiket már egy baráti beszélgetésen is kínos elsütni. A kötetben egyébként viszonylag sok pszichológiai szakkifejezés szerepel, amelyek picit megnehezítik a befogadást, bár ez a legkisebb hiba, amit felróhatok a Flow-nak.

Csíkszentmihályi műve mindezzel együtt valóban forradalmi (volt a megjelenés idején), amit leginkább az bizonyít, hogy a „flow” kifejezés már a hétköznapi szóhasználatba is beépült. Ha részletesebben megismerkednél ezzel a könyvvel, az Örömterv blogon egy egész cikksorozatot találsz a témában, itt pedig maga az író beszél az áramlat-élményről.

Elizabeth Gilbert: Big Magic – kreatív élet félelem nélkül

Reading time - 3 books on creativity (Steal like an artist, Big Magic, Flow)

Feltételezem, húsz éven belül Elizabeth Gilbert könyve is legalább olyan idejétmúltnak tűnik majd, mint most a Flow (esetleg sokkal inkább), most azonban határozottan megragadta a populáris műfajra éhező elmémet. A Big Magic-ben szereplő elvekkel nem most találkoztam először: Elizabeth egy TED-előadásában már kifejtette a könyve néhány alapgondolatát, ami egyébként minden idők egyik legnézettebb prezentációjává nőtte ki magát.

Elizabeth Gilbert arról híres, hogy ő az Ízek, imák, szerelmek (regény) megalkotója, így a Big Magic-ben többé-kevésbé írói szemszögből közelíti meg a kreativitás témakörét. Ennek ellenére sikerült olyan formába öntenie a gondolatait, hogy azok nyugodtan ráhúzhatók bármilyen egyéb kreatív tevékenységre. A könnyű, olvasmányos stílusba öltöztetett gondolatok feltételezhetően jókor, jó helyen kaptak derékon, jelenleg a naplóm tele van plakátolva kijegyzetelt idézetekkel – ezekkel most nem fárasztalak titeket, egyet kivéve, amelynek nem tudok ellenállni:

Sosem akartam a kenyérkereset felelősségét ráterhelni az írásra. A pénzügyi tervek túl nagy nyomás alá helyezik az inspirációt.

(Ebből le is szűrhető, milyen terveim vannak a közeli jövőben a munkahelyemet illetően).

Ha nagyon kekeckedni akarok, akkor ebben a könyvben is találok klisét (pl: „A maximalizmus haute cauture félelem, valójában a ’kész’ jobb, mint a ’jó’.”), illetve akár ellentmondásnak is tűnhet, hogy a könyv címe „kreatív élet félelem nélkül”, majd pár oldallal később az író leírja: „a félelem szükséges; ha megölöd a félelmet, megölöd a kreativitást”.  De ezek apróságok, alapvetően nagy és jó felismerések születtek abból, hogy elolvastam a Big Magic-et, és persze nagyon élveztem is.

Austin Kleon: Lopj úgy, mint egy művész

Reading time - 3 books on creativity (Steal like an artist, Big Magic, Flow)

Austin Kleonnak nem volt egyszerű dolga, mire a kezembe jutott a mű, már nagyon sok kritikát olvastam róla, így komoly elvárásokkal álltam neki ennek a könyv(ecské)nek. Az eredetileg ’Steal like an artist’ névre keresztelt olvasmány ugyanis épp hogy csak egyensúlyoz a „könyv” fogalom határán, az egész mintegy másfél óra alatt elolvasható, és a „képregény”, illetve a „blogbejegyzés” címke se állna neki rosszul. A tíz tanács, amelyet Austin a kreativitásról osztogat, alapvetően 2017-ben már nem találja fel a spanyolviaszt olyan mértékben, mint öt évvel ezelőtt, amikor először napvilágot látott – például aligha tűnik újdonságnak az a meglátás, hogy osszuk meg az interneten, amit alkottunk. Ugyanakkor a könyv tele van híres emberektől származó idézetekkel, ami a hozzám hasonló bulvárközönségnek rendkívül szórakoztató lehet. Itt van például egy, amit nagy bólogatások közepette olvastam – csak hogy ismételjem magam egy kicsit. :)

Aki nem műveszettel keresi a kenyeret, az azt csinálhat, amit akar.

Bill Cunningham

Egyébként ahogyan azt már írtam is a másolásról szóló bejegyzésemben, az alapgondolat rendkívül szimpatikus, és az is tetszik, ahogyan igyekszik lerombolni a „művész vagyok” sztereotípiát – bár ez valószínűleg már a könyv címéből kiderült.

Azt hiszem, kezd kimenni a divatból a “kreatív géniusz”, aki drogozik, egy pillanatra sem nyughat, és összefekszik a fel világgal. […] Szerintem jobb lassítani, és megismerni az unokáinkat.

Austin Kleon

A grafikák egyébként helyesek, humorosak, így a könyv alapvetően felkeltette a birtoklási vágyamat, mint kiadvány.

Ha ennél bővebb információra vágynál a könyvvel kapcsolatban olvasd el ezt vagy ezt a kritikát.

 

Ti olvastátok valamelyik könyvet ezek közül? Mi a véleményetek?


Ha szívesen értesülnél a további bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre!



(Visited 140 times, 1 visits today)

4 thoughts on “Olvasnivaló – 3 könyv a kreativitásról

  1. Szia, élvezettel szoktam nézegetni a blogodat. Jó volt ez a bejegyzés is, de szerintem a Flow c.könyvnél kicsit félrevezető a fogalmazásod, és megütötte a szememet. Mi az, hogy “elavult” a könyv mondanivalója, fogalmazása??? Hiszen pont azt fejtegeted utána, hogy ma már klisé szintjére csúsztak le ezek a gondolatok – de ez a követők és szajkozók hibája (ha hiba), nem az eredeti könyvé vagy gondolaté! Mintha kifordíva néznéd a dolgot, nem is értem, mintha azt várnád Csikszentmihályitól, hogy a majd’ 30 éve megjelent könyvét, amit azóta is boldog-boldogtalan idéz, írja át, mert túl sokat idézik?! És írjon bele új gondolatokat, mert milyen már, hogy 1990-ben olyan dolgokat írt le, ami 2017-ben esetleg már klisésnek számít!? Könyörgöm! Tőle eredt nem ő másolt! Ettől lenne ő elavult?!
    Már pedig ez úgy hangzott….

    Helyesen valahogy úgy lenne, hogy “ő volt az eredeti forrás, akinek a gondolatai azóta annyira bekerültek a köztudatba, annyit emlegetik, hogy lassan már a klisé szintjére csúsztatják le.”

    1. Elképzelhető, hogy félrevezetően fogalmaztam – természetesen nem attól elavult, hogy ma már kliséként emlegetik ezeket a gondolatokat. Számomra az “elvault” kifejezés azt jelenti (hogy nagyon magyartalanul fogalmazzak), hogy az “idők során avulttá vált”.
      Egyébként szerintem nem hiba, hogy sokan idézik, és nem is attól “elavult”, hogy a klisé szintjére csúsztak az ötletek. Azt gondolom, hogy az általánosítások (pl. “bugyuta dolog a tévénézés”) ma már nem állják meg a helyüket (egyébként elképzelhető, hogy már akkor sem..). Én pl. nem vagyok egy nagy tévénéző (nincs is otthon TV-m), de ettől nem merném kijelenteni, hogy minden, ami a TV-ben megy, az hülyeség. Szerintem ha 2017-ben valaki ilyet állít, az régimódi, elavult. De ez természetesen csak az én véleményem.

      Remélem, továbbra is szívesen visszajársz majd :)

  2. A Flow szerintem alapmű ma már a témában, és pont ettől válnak a dolgok sokszor elavulttá vagy közhellyé. A közhelyek meg attól közhelyek, hogy sokszor igazak. :) Szóval érdemes Csíkszentmihályit olvasni, bár nem ad már olyan társadalmi aha-élményt, mint 30 éve, de pont azért mert átment a köztudatba. Remélem, minden fontos gondolat így jár egyszer.
    A Big Magic szinte önsegítő, vagy lelkigyakorlatos könyv az alkotóknak, én speciel rendszeresen újraolvasom. Akiben sok a félelem, blokk, hívjuk bárminek, annak talán “nesze semmi, fogd meg jól”, de mikor csak egy hajszál kell a túloldalhoz, akkor Gilbert könnyen lehet ez a hajszál. (Akit egyébként az Eat pray love-ról ismerünk, de nemrég olvastam tőle a Hűséget, és nagyon érdekes. http://asszonyszovet.hu/nem-a-hires-hanem-egy-masik/ – ha ér ilyesmit linkelni.)
    A harmadikat nem olvastam, de felkeltetted az érdeklődésem.
    És köszi a blogot, még sose szóltam hozzá, de szeretem, olyan friss és letisztult, szellős. Jó itt lenni. :)

    1. Veronka, nagyon örülök, hogy itt vagy! Természetesen ér megosztani a posztot, hiszen témába vág! :)
      Egyébként én úgy gondolom, hogy bennem sok a blokk, mégse éreztem a Big Magic-et nesze-semmi-fogd-meg-jól-nak. Persze a félelem érzetének fokozatai vannak…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *