Az alkotás jövője

The future of creating - how technology affects art

Néhány hónapja részt vettem egy konferencián, amely cím szerint „az alkotás jövőjével” foglalkozott. Ez sajnos nem egy kreatív előadássorozat címét jelölte – a bemutatott anyagokban csak úgy villogtak a 3D nyomtatók, drónok és robotok – ugyanakkor a saját szakterületem kapcsán is gondolkodóba ejtett. Néhány órányi kitartó “versenytársazás” után nem csak a stressz szintem ugrott az egekbe, hanem az a kérdés is elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy

Mégis mi szükség van erre a kreatív világban?

A digitális világ térnyerése jó, fontos és szükséges, ezt fölösleges lenne tagadni. Nem is tudom, mi lenne velem digitális képszerkesztő programok nélkül, magáról a blogolásról már nem is beszélve. A digitális rajzolás a szakma egyik virágzó ágává nőtte ki magát, míg a 3D modellezés is a grafika jövőjeként van számon tartva. De mégis van valami, ami miatt a hozzám hasonló analóg lelkek összenyomódnak, mikor meghallják, hogy az “alkotás” szót az “innováció” és “technológia” szavakkal állítják párba.

Verseny, produktivitás, innováció

Valójában ezek a szavak tökéletes ellentétben állnak az “alkotással”. Érdekes megfigyelni, hogy a klasszikusan digitális formában készülő grafikai munkák (pl. egy logó) szintén analóg módon, papíron indulnak. Sok alkotóhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a számítógép egy remek eszköz a megvalósításra, de a kreatív folyamatnak nem része, sőt inkább hátráltat.

A verseny és a produktivitás már lényegesen relevánsabb kifejezések a kreativitással kapcsolatban, bár sok kreatívnak így is gyomorgörcsöt okoznak. A “verseny” óhatatlanul összekapcsolódik az összehasonlítással, egymás eltiprásával, holott a kreativitásnak ehhez semmi köze. Természetesen mind meg akarunk élni a munkánkból, így fontos az, hogy ki áll a versenyben az élen, hiszen az fogja megkapni a munkát. A digitális világban az lesz a nyertes, aki a leggyorsabban a legjobb munkát végzi el, csakhogy az „alkotás” területén ez a kép jóval árnyaltabb. A tervezési folyamat alkotónként teljesen egyedi, ezért a „legjobb” munka kifejezése sem egyértelmű. Innentől kezdve az egész „verseny” értelmét veszti, nem marad más belőle, mint a kicsinyes méricskélés, ami egyszerűen megöli a kreativitást.

Az alkotás jövője

Talán ellentmondás, ha azt mondom, hogy a gépesítés térhódítása, a gyorsulás valójában nagyon jót tesz az alkotóknak. A kreativitás ugyanis nem gépesíthető vagy gyorsítható: ez az emberi fejben zajló folyamat a kezdetek óta többé-kevésbé ugyanannyi időt igényelt. A kreativitásra való igény azonban a homo sapiens alaptulajdonságai közé tartozik, ezért akár üzleti (passzív, fogyasztói), akár emberi (aktív, alkotói) szempontból nézzük a dolgot, a kreatív gondolkodás és az alkotás egyre keresettebb árucikké válik.

Éppen ezért a “versenytársak” fogalmát is itt az idő átprogramozni. A kreatív munkát végzők mind a saját hangjukon szólalnak meg, ami azt jelenti, hogy a közönségük is különböző lesz, innentől kezdve pedig a klasszikus értelemben vett „versenytárs” megszűnik létezni. Ha nem ugyanazt a közönséget akarod megszólítani, akkor nem állsz versenyben a szakma másik tagjával. Számomra a szabad alkotásnak fontos része, hogy az adott kreatív szakma sikeres tagjaiban ne versenytársat, hanem inspirációt lássak.

Néha megkapom a kérdést, hogy a mai digitális világban milyen létjogosultsága van egy kézzel készült illusztrációnak. A helyzet azonban az, hogy egyre több: a kézzel készült termékekre egyre nagyobb kereslet mutatkozik, ahogyan az ember igyekszik visszatalálni azokhoz az időkhöz, amikor a civilizáció még nem állt hátrább a sorban, mint a technológia. Ösztönösen lassulunk, keressük az emberit, az egyedit, ami mindig kicsit tökéletlenebb, mint a gépesített, mégis sokkal szerethetőbb.

Ti mit gondoltok, milyen irányba halad manapság a kreativitás és az analóg alkotás?


A fentiek kizárólag a saját véleményemet tükrözik, tudományos alátámasztásuk nincs.


 

Ha szívesen értesülnél a további bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre!



(Visited 81 times, 1 visits today)

2 thoughts on “Az alkotás jövője

  1. Kedves Kreatív ismerősöm!
    Kérlek engedd meg hogy így szólítsalak… Köszönöm, hogy megosztod velem a vívódásaidat. Nagyon örülök, hogy egészségesen és reálisan látod “Az ALKOTÁS jövőjét”!!!
    A kreativitás az olyan valami, ami a gépekből, még a számítógépekből is, teljesen hiányzik.
    Van egy alap-tézisem:
    “A számítástechnika ragyogó megoldásokat kínál azokra a problémákra, amik a számítástechnika nélkül nem is léteznének…” :-)
    A viccet félretéve: a számítástechnika, a digitalizáció, nagyon jó eszközök (és nem többek) a széria termelés, a jó magyar szóval egyszerűen csak “favágásnak” nevezett monoton és lélekölő tevékenységek elvégzésére. A gép megteszi százszor, ezerszer, milliószor ugyanazt, változatlan és tökéletes formában, amire BETANÍTOTTÁK!!! Azt, de sohasem többet!
    Mi a helyzet a ma oly trendi “öntanuló” gépekkel? A képlet csak egy fokkal jobb: a gép következtet, új kombinációkat hoz létre, alkalmazkodik, de soha nem hoz létre forradalmi újdonságot! “Mindössze” (és ez is már nagy vívmány) más sorrendbe rakja a neki megtanított, az általa tapasztalt dolgokat, és próbálkozik… úgy véli, hogy amit többször látott/tapasztalt az jobb, az preferáltabb, az “kedvesebb” nekem, a felhasználónak! Vagy igen, vagy nem…de inkább nem… először talán kedvesebb, de aztán már sablonosabb végül már unalmas is…
    Aztán jön egy EMBER (mert csak az ember tud kreatív lenni) és elém tesz valamit, valami kevésbé tökéleteset, kissé esetlent, de valami ÚJAT és emberit… sőt egy kicsit olyat, amit ÉN, az “ügyetlen” ember is meg tud(na) csinálni… és ez a valami ettől bájossá, sőt SZERETHETŐVÉ válik!!!
    Kérlek ne add fel.. sőt ne is szállj vitába, versenybe a gépekkel! Maradj meg a Te speciális, egyedi, emberi utadon!
    Kíváncsian várom a következő ALKOTÁSAID!
    Sok szeretettel!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *