Kipróbáltam #4 – maszkoló folyadék

A series about experimenting with new techniques - masking fluid for watercolor.

A kipróbáltam rovat ezúttal egy kissé rendhagyó módon jelentkezik: most nem egy teljesen új technikával tettem kísérletet, hanem egy akvarellhez készült kiegészítővel: a maszkoló folyadékkal.

Az akvarellel dolgozók már tudhatják, hogy ezzel a technikával fehér felületeket nem lehet festeni. Aki fehérre vágyik, annak az adott részt egyszerűen üresen kell hagynia, így a papír fehérje adja a színt. Ez azonban gyakran nem is olyan egyszerű: tegyük fel például, hogy egy zord téli égboltra fehér hópelyhek kavargását varázsolnád. Akkor most egyesével körbe kéne festegetni a milliónyi hópelyhet? Na erre a problémára találták fel a maszkoló folyadékot.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Amikor nem vagyok kreatív…

How to get over artist's block - a personal story.

A „hogyan legyek illusztrátor?” kérdésre az egyik legtöbbször adott válasz így hangzik: gyakorolj minden egyes nap (és nekem aztán elhihetitek: elég sokszor pötyögtem be ezt a kérdést a Google-ba). Na de mi van akkor, ha egyszerűen nem megy?

Az utóbbi időben kicsit nehezebb időszak köszöntött rám, így annak ellenére, hogy kifejezetten aktív, produktív lélek vagyok, gyakran festés vagy írás helyett inkább passzív tevékenységekkel töltöttem az időmet: olvastam, filmeztem, vagy a barátaimmal csacsogtam. Pedig sem lusta, sem fegyelmezetlen nem vagyok.

De hogy is van az, hogy nem megy?

A profik persze tagadják az ihlet létezését, és én is határozottan hiszem, hogy ha megfelelően stimulálom a képzeletemet, a jó ötletek lassan elkezdik egymást generálni. Ugyanakkor nem mondhatom, hogy nem ismerem a „nem jön az ihlet” című magánszámot, de számomra ez inkább azt a (kissé depresszív) állapotot jelöli, amikor már ahhoz sem érzek elég erőt, hogy a kreatív csápjaimat birizgáljam.

(tovább…)

Nyári utazókészlet kreatívoknak

Pocket watercolour travel kit essentials

Nem mondhatom, hogy az a fajta alkotó lennék, aki reggeltől estig vázlatokat rajzol, és saját kezűleg kell megörökítenie mindent, amit lát, nekem a festés egy intimebb dolog, amire kellő időt és nyugalmat kell szánnom. Ezzel együtt semmilyen utazásra nem szeretek úgy elindulni, hogy nincs nálam az egész kóceráj, ha netán mégis rám törne a leküzdhetetlen alkotóvágy. Szerencsére az „egész kóceráj” elfér egy kisebb retikülben is.

Amit magammal viszek

Festés nincs akvarellpapír, ecset, festék és víz nélkül. Ez még kiegészül a vázlatokhoz szükséges ceruzával, radírral, és pár firkalappal. Mivel szeretek kifejezetten kicsiben festeni, ez az egész elfér egy A5-ös borítékban. Et voilá, ennyi az utazószett.

(tovább…)

Kipróbltam #3 – Tus

A series about experimenting with new techniques - pen and ink

Mi jut eszébe egy építésznek a tusról? Sraffozás, egyetem, pengézés, ábrázoló geometria.. Röviden összefoglalva a tapasztalatok a tussal kellően rémesek, ugyanakkor – hogy még inkább elvegye a kedvem a dologtól – a tustechnika még a ceruzarajzhoz is hasonlít egy kicsit, amivel szintén nem vagyok jóban. A tavaly novemberi illusztráló workshopon azonban kénytelen-kelletlen megint nekiestem, a fekete tusnak, és csodák csodájára azóta is használom.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Kipróbáltam #2 – Linómetszés

A series about experimenting with new techniques - lino cutting

A linómetszéssel először az általános iskolai rajzszakkörben találkoztam. Imádtam a technikát, aztán ezzel a lendülettel abba is hagytam, mert meglehetősen macerás, és egy kissé veszélyes technikáról van szó. Végül aztán tavaly, az illusztráló workshopon bukkant fel megint ez a médium.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Vendégposzt: Így lépj túl az akadályokon és alkoss újra

painting-911798_1920

Nem rég kaptam egy megkeresést Szintitől: szívesen írna vendégposztot a blogomra arról, hogyan lépett ki a tanárai árnyékából és kezdett el ismét alkotni. Legnagyobb örömömre a személyes történet mellett Szinti néhány gyakorlatias tippet is megoszt velünk, amelyekkel csak egyetérteni tudok.


Sokáig utáltam festeni, mert az általános iskolai tanárom azt mondta, semmi érzékem nincs hozzá, és az osztálytársaim is mindig kinevették a festményeimet, elhittem nekik, hogy hülye vagyok ehhez a művészeti ághoz, ezért inkább hagytam a fenébe. Aztán mikor átléptünk az 5. osztályba, új tanárt kaptunk. Hiába kedveltem a hölgyet, és hiába dicsérgetett folytonosan, akkor is gyomorgörccsel ültem be minden órájára. Pedig ő tényleg egy motiváló személyiség, aki ki akarta hozni belőlünk a legtöbbet, én viszont sehogy sem éreztem azt, hogy élvezem, teljesen elvették a kedvemet az alkotástól a korábbi események.

Most itt vagyok, évekkel később, és azt tudom mondani, hogy imádok rajzolni, pacsmagolni, és minden mást is, amihez kell ecset vagy ceruza. Egyszerűen elkápráztat már egy üres vászon látta is. Bevallom, nehéz volt túllépni a múlt gyötrelmein, és mivel tudom, hogy sokatok érzi azt, amit én éreztem, megosztok veletek pár tippet, amelyek kisegítettek:

(tovább…)

Kipróbáltam #1 – Anilin

A series about experimenting with new techniques - aniline paint

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

Az anilin először teljesen átvert, ugyanis akvarellnek álcázta magát, és így töltött velem pár boldog esztendőt. Mikor aztán fény derült a turpisságra, igencsak bedühödtem és a fiók mélyére száműztem a dobozt, egészen a közelmúltig.

(tovább…)

Műhelytitkok #3 – Rajziskolában voltam!

Műhelytitkok - rajziskolában jártam

Alapvetően nem vagyok az intézményesített rajzoktatás nagy barátja. Az egyetemi rajzórák meglehetősen traumatikus élménnyel bírtak számomra, így abban a pár évben egyáltalán semmilyen alkotó tevékenységre nem voltam hajlandó, minden akkor kezdődött folytatódott, mikor végre békében hagytak, és otthon azt festhettem és olyan technikával, ami jól esett.

Ezért is nagy szó, hogy novemberben rávettem magam egy négyalkalmas workshopra, amelyet a Corvin Rajziskola tartott Illusztrációs technikák címmel. Mikor megláttam a témát, azonnal tudtam, hogy félre kell tennem az ellenérzéseimet és belevágni, így november közepétől négy héten át minden szerdán összeültünk egy kis alkotásra. 

Mi történik a boszorkánykonyhában

Talán a legjobb dolog, ami ez alatt az idő alatt történt, hogy megingott az előítéletem: egy rajziskolában nem feltétlen akarják porig rombolni az ember önbecsülését. Holló-Szabó Réka, az oktatónk végig azon dolgozott, hogy kiderüljön, kinek mi megy legjobban és azon domborítson még egy kicsit.

(tovább…)

Kinek kell a folyóírás?

handwriting_hu

Jelenleg egy monitor előtt ülök, és olyan tempóban gépelem ezt a blogbejegyzést a kézírás áldásos hatásairól, hogy füstöl a klaviatúra. Nem mintha egyedül lennék ezzel a tapasztalattal… Némely kutatások riasztó eredményei szerint a kézírás kiveszőben van, Amerika egyes államaiban pedig már nem is oktatnak folyóírást az iskolában. A földgömb túloldalán lassan olyannyira a múlttá válik a kézírás, hogy kezd újra trendivé válni, mint valami ’vintage’ tevékenység. Bizarr, igaz?

Vagy talán nem is annyira… Ahogyan a kézzel készült termékek is egyre népszerűbbek egy 100%-ban gépesített világban, úgy a kézírás jótékony hatása is kezd feltűnni.

Meditálsz, miközben bevásárló listát írsz?

A meditálás valójában nem más, mint koncentrált figyelem. Miközben a kezünkbe vesszük a tollat, érezzük a tinta illatát és a papír textúráját, valójában lelassulunk, így sokkal fókuszáltabb módon írjuk le, hogy „kenyér, tej, sajt”, mintha a telefonunk képernyőjén látnánk viszont a szavakat. A betűk rajzolása ugyanolyan módon stimulálja az agyunkat, mintha valamilyen ismétlődő mintát firkálgatnánk – az, hogy ezek a formák jelentést hordoznak, csupán nyelvünk és kultúránk eredménye.

(tovább…)