Blogszülinap vol. 3 – így zajlik a blogger egy hete

Blog birthday vol. 3 - A week in the life of a blogger

3 évvel ezelőtt a mai napon publikáltam az Imelda Green’s blog első bejegyzését. Persze nem itt, és nem ilyen formában, de mégis büszkén jelentem, hogy azóta többé-kevésbé folyamatosan jönnek a posztok a blogon.

Az Imelda Green’s eredetileg azzal a céllal született, hogy – akár egy kihívás – konzisztens alkotásra buzdítson. Az első pár tervezgetős hónapban meg sem fordult a fejemben, hogy a blogolás kapcsán új barátokat szerezhetek vagy mélyebb ismereteket szerezhetek a social media marketing területén, azt azonban már akkor is láttam, hogy a minőségi blog jó pár extra munkaórát jelent majd.

Októberben a Cosmopolitan Blogger Day-en el is hangzott az egyik – feltételezhetően laikus – vendég szájából a kérdés: hogyan lehetséges munka mellett igényes blogot létrehozni, ha ez nyilvánvalóan ennyi plusz energia befektetésével jár?

Arra gondoltam tehát, hogy a blogszülinap alkalmából egy kis betekintést engedek abba, hogyan telik a blogger egy hete. Az október meglehetősen sűrű hónap volt nálam, így ez többé-kevésbé reprezentatív képet nyújt arról, hogyan zajlik az Imelda Green’s blog működ(tet)ése egy ilyen időszakban. Az alábbiakból kiderül, hogy én is azok közé a bloggerek közé tartozom, akik szeretik legalább egy hónapra előre megtervezni az összes posztjukat – néha még előrébb, így semmilyen meglepetés nem állhat útjába a rendszeres posztolásnak.

(tovább…)

Ha elkap a rettegés…

Feeling the fear - how to get over fear as an artist

Nézem a teendőlistát: festeni kellene, új anyagokat kipróbálni, hogy legyen miről blogbejegyzést írni, fotózni. No de kellene főzni meg takarítani is, és a barátnőmmel is olyan rég találkoztam. A macska is alig várja már, hogy játsszak vele egy kicsit.

Nagyjából így hangzik a belső monológom, amikor halogatok. Se vége, se hossza a kifogásoknak, amiért nem ülök le az asztal mellé meghúzni az első vonalat, de természetesen nem a – valójában tényleg fontos, ám nem halaszthatatlan – feladatok azok, amik megakadályoznak a festésben. Ami gúzsba köt, az a félelem.

(tovább…)

Kipróbáltam #4 – maszkoló folyadék

A series about experimenting with new techniques - masking fluid for watercolor.

A kipróbáltam rovat ezúttal egy kissé rendhagyó módon jelentkezik: most nem egy teljesen új technikával tettem kísérletet, hanem egy akvarellhez készült kiegészítővel: a maszkoló folyadékkal.

Az akvarellel dolgozók már tudhatják, hogy ezzel a technikával fehér felületeket nem lehet festeni. Aki fehérre vágyik, annak az adott részt egyszerűen üresen kell hagynia, így a papír fehérje adja a színt. Ez azonban gyakran nem is olyan egyszerű: tegyük fel például, hogy egy zord téli égboltra fehér hópelyhek kavargását varázsolnád. Akkor most egyesével körbe kéne festegetni a milliónyi hópelyhet? Na erre a problémára találták fel a maszkoló folyadékot.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Amikor nem vagyok kreatív…

How to get over artist's block - a personal story.

A „hogyan legyek illusztrátor?” kérdésre az egyik legtöbbször adott válasz így hangzik: gyakorolj minden egyes nap (és nekem aztán elhihetitek: elég sokszor pötyögtem be ezt a kérdést a Google-ba). Na de mi van akkor, ha egyszerűen nem megy?

Az utóbbi időben kicsit nehezebb időszak köszöntött rám, így annak ellenére, hogy kifejezetten aktív, produktív lélek vagyok, gyakran festés vagy írás helyett inkább passzív tevékenységekkel töltöttem az időmet: olvastam, filmeztem, vagy a barátaimmal csacsogtam. Pedig sem lusta, sem fegyelmezetlen nem vagyok.

De hogy is van az, hogy nem megy?

A profik persze tagadják az ihlet létezését, és én is határozottan hiszem, hogy ha megfelelően stimulálom a képzeletemet, a jó ötletek lassan elkezdik egymást generálni. Ugyanakkor nem mondhatom, hogy nem ismerem a „nem jön az ihlet” című magánszámot, de számomra ez inkább azt a (kissé depresszív) állapotot jelöli, amikor már ahhoz sem érzek elég erőt, hogy a kreatív csápjaimat birizgáljam.

(tovább…)

Nyári utazókészlet kreatívoknak

Pocket watercolour travel kit essentials

Nem mondhatom, hogy az a fajta alkotó lennék, aki reggeltől estig vázlatokat rajzol, és saját kezűleg kell megörökítenie mindent, amit lát, nekem a festés egy intimebb dolog, amire kellő időt és nyugalmat kell szánnom. Ezzel együtt semmilyen utazásra nem szeretek úgy elindulni, hogy nincs nálam az egész kóceráj, ha netán mégis rám törne a leküzdhetetlen alkotóvágy. Szerencsére az „egész kóceráj” elfér egy kisebb retikülben is.

Amit magammal viszek

Festés nincs akvarellpapír, ecset, festék és víz nélkül. Ez még kiegészül a vázlatokhoz szükséges ceruzával, radírral, és pár firkalappal. Mivel szeretek kifejezetten kicsiben festeni, ez az egész elfér egy A5-ös borítékban. Et voilá, ennyi az utazószett.

(tovább…)

Kipróbltam #3 – Tus

A series about experimenting with new techniques - pen and ink

Mi jut eszébe egy építésznek a tusról? Sraffozás, egyetem, pengézés, ábrázoló geometria.. Röviden összefoglalva a tapasztalatok a tussal kellően rémesek, ugyanakkor – hogy még inkább elvegye a kedvem a dologtól – a tustechnika még a ceruzarajzhoz is hasonlít egy kicsit, amivel szintén nem vagyok jóban. A tavaly novemberi illusztráló workshopon azonban kénytelen-kelletlen megint nekiestem, a fekete tusnak, és csodák csodájára azóta is használom.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Kipróbáltam #2 – Linómetszés

A series about experimenting with new techniques - lino cutting

A linómetszéssel először az általános iskolai rajzszakkörben találkoztam. Imádtam a technikát, aztán ezzel a lendülettel abba is hagytam, mert meglehetősen macerás, és egy kissé veszélyes technikáról van szó. Végül aztán tavaly, az illusztráló workshopon bukkant fel megint ez a médium.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Vendégposzt: Így lépj túl az akadályokon és alkoss újra

painting-911798_1920

Nem rég kaptam egy megkeresést Szintitől: szívesen írna vendégposztot a blogomra arról, hogyan lépett ki a tanárai árnyékából és kezdett el ismét alkotni. Legnagyobb örömömre a személyes történet mellett Szinti néhány gyakorlatias tippet is megoszt velünk, amelyekkel csak egyetérteni tudok.


Sokáig utáltam festeni, mert az általános iskolai tanárom azt mondta, semmi érzékem nincs hozzá, és az osztálytársaim is mindig kinevették a festményeimet, elhittem nekik, hogy hülye vagyok ehhez a művészeti ághoz, ezért inkább hagytam a fenébe. Aztán mikor átléptünk az 5. osztályba, új tanárt kaptunk. Hiába kedveltem a hölgyet, és hiába dicsérgetett folytonosan, akkor is gyomorgörccsel ültem be minden órájára. Pedig ő tényleg egy motiváló személyiség, aki ki akarta hozni belőlünk a legtöbbet, én viszont sehogy sem éreztem azt, hogy élvezem, teljesen elvették a kedvemet az alkotástól a korábbi események.

Most itt vagyok, évekkel később, és azt tudom mondani, hogy imádok rajzolni, pacsmagolni, és minden mást is, amihez kell ecset vagy ceruza. Egyszerűen elkápráztat már egy üres vászon látta is. Bevallom, nehéz volt túllépni a múlt gyötrelmein, és mivel tudom, hogy sokatok érzi azt, amit én éreztem, megosztok veletek pár tippet, amelyek kisegítettek:

(tovább…)

Kipróbáltam #1 – Anilin

A series about experimenting with new techniques - aniline paint

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

Az anilin először teljesen átvert, ugyanis akvarellnek álcázta magát, és így töltött velem pár boldog esztendőt. Mikor aztán fény derült a turpisságra, igencsak bedühödtem és a fiók mélyére száműztem a dobozt, egészen a közelmúltig.

(tovább…)