Kipróbltam #3 – Tus

A series about experimenting with new techniques - pen and ink

Mi jut eszébe egy építésznek a tusról? Sraffozás, egyetem, pengézés, ábrázoló geometria.. Röviden összefoglalva a tapasztalatok a tussal kellően rémesek, ugyanakkor – hogy még inkább elvegye a kedvem a dologtól – a tustechnika még a ceruzarajzhoz is hasonlít egy kicsit, amivel szintén nem vagyok jóban. A tavaly novemberi illusztráló workshopon azonban kénytelen-kelletlen megint nekiestem, a fekete tusnak, és csodák csodájára azóta is használom.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Kipróbáltam #2 – Linómetszés

A series about experimenting with new techniques - lino cutting

A linómetszéssel először az általános iskolai rajzszakkörben találkoztam. Imádtam a technikát, aztán ezzel a lendülettel abba is hagytam, mert meglehetősen macerás, és egy kissé veszélyes technikáról van szó. Végül aztán tavaly, az illusztráló workshopon bukkant fel megint ez a médium.

Mi ez a rovat?

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

(tovább…)

Vendégposzt: Így lépj túl az akadályokon és alkoss újra

painting-911798_1920

Nem rég kaptam egy megkeresést Szintitől: szívesen írna vendégposztot a blogomra arról, hogyan lépett ki a tanárai árnyékából és kezdett el ismét alkotni. Legnagyobb örömömre a személyes történet mellett Szinti néhány gyakorlatias tippet is megoszt velünk, amelyekkel csak egyetérteni tudok.


Sokáig utáltam festeni, mert az általános iskolai tanárom azt mondta, semmi érzékem nincs hozzá, és az osztálytársaim is mindig kinevették a festményeimet, elhittem nekik, hogy hülye vagyok ehhez a művészeti ághoz, ezért inkább hagytam a fenébe. Aztán mikor átléptünk az 5. osztályba, új tanárt kaptunk. Hiába kedveltem a hölgyet, és hiába dicsérgetett folytonosan, akkor is gyomorgörccsel ültem be minden órájára. Pedig ő tényleg egy motiváló személyiség, aki ki akarta hozni belőlünk a legtöbbet, én viszont sehogy sem éreztem azt, hogy élvezem, teljesen elvették a kedvemet az alkotástól a korábbi események.

Most itt vagyok, évekkel később, és azt tudom mondani, hogy imádok rajzolni, pacsmagolni, és minden mást is, amihez kell ecset vagy ceruza. Egyszerűen elkápráztat már egy üres vászon látta is. Bevallom, nehéz volt túllépni a múlt gyötrelmein, és mivel tudom, hogy sokatok érzi azt, amit én éreztem, megosztok veletek pár tippet, amelyek kisegítettek:

(tovább…)

Kipróbáltam #1 – Anilin

A series about experimenting with new techniques - aniline paint

Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

Az anilin először teljesen átvert, ugyanis akvarellnek álcázta magát, és így töltött velem pár boldog esztendőt. Mikor aztán fény derült a turpisságra, igencsak bedühödtem és a fiók mélyére száműztem a dobozt, egészen a közelmúltig.

(tovább…)

Műhelytitkok #3 – Rajziskolában voltam!

Műhelytitkok - rajziskolában jártam

Alapvetően nem vagyok az intézményesített rajzoktatás nagy barátja. Az egyetemi rajzórák meglehetősen traumatikus élménnyel bírtak számomra, így abban a pár évben egyáltalán semmilyen alkotó tevékenységre nem voltam hajlandó, minden akkor kezdődött folytatódott, mikor végre békében hagytak, és otthon azt festhettem és olyan technikával, ami jól esett.

Ezért is nagy szó, hogy novemberben rávettem magam egy négyalkalmas workshopra, amelyet a Corvin Rajziskola tartott Illusztrációs technikák címmel. Mikor megláttam a témát, azonnal tudtam, hogy félre kell tennem az ellenérzéseimet és belevágni, így november közepétől négy héten át minden szerdán összeültünk egy kis alkotásra. 

Mi történik a boszorkánykonyhában

Talán a legjobb dolog, ami ez alatt az idő alatt történt, hogy megingott az előítéletem: egy rajziskolában nem feltétlen akarják porig rombolni az ember önbecsülését. Holló-Szabó Réka, az oktatónk végig azon dolgozott, hogy kiderüljön, kinek mi megy legjobban és azon domborítson még egy kicsit.

(tovább…)

Kinek kell a folyóírás?

handwriting_hu

Jelenleg egy monitor előtt ülök, és olyan tempóban gépelem ezt a blogbejegyzést a kézírás áldásos hatásairól, hogy füstöl a klaviatúra. Nem mintha egyedül lennék ezzel a tapasztalattal… Némely kutatások riasztó eredményei szerint a kézírás kiveszőben van, Amerika egyes államaiban pedig már nem is oktatnak folyóírást az iskolában. A földgömb túloldalán lassan olyannyira a múlttá válik a kézírás, hogy kezd újra trendivé válni, mint valami ’vintage’ tevékenység. Bizarr, igaz?

Vagy talán nem is annyira… Ahogyan a kézzel készült termékek is egyre népszerűbbek egy 100%-ban gépesített világban, úgy a kézírás jótékony hatása is kezd feltűnni.

Meditálsz, miközben bevásárló listát írsz?

A meditálás valójában nem más, mint koncentrált figyelem. Miközben a kezünkbe vesszük a tollat, érezzük a tinta illatát és a papír textúráját, valójában lelassulunk, így sokkal fókuszáltabb módon írjuk le, hogy „kenyér, tej, sajt”, mintha a telefonunk képernyőjén látnánk viszont a szavakat. A betűk rajzolása ugyanolyan módon stimulálja az agyunkat, mintha valamilyen ismétlődő mintát firkálgatnánk – az, hogy ezek a formák jelentést hordoznak, csupán nyelvünk és kultúránk eredménye.

(tovább…)

Így tanulj meg (újra) rajzolni

learn_to_draw_blog0_hu

Akárhogy is nézzük, alapvetően kevesen vallják magukról, hogy tudnak rajzolni, ennek következtében meglehetősen kevesen vannak azok, akik napi szinten ceruzát ragadnának. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnának rajzolni… Többen meséltek arról, milyen rossz rajztanáraik voltak, így már kamaszkorukban köszönték szépen, elegük volt, mások a tehetség hiányára hivatkozva rejtik a fiók legmélyére a rajzeszközöket. A jó hír az, hogy még nincs késő. Rajzolni ugyanis bármilyen életkorban megtanulhatsz.

Amikor kifogásokat keresel, miért nem alkotsz, valójában csak félsz. Félsz, hogy nem sikerül, hogy kicsúfolnak, amiért nem sikerül, vagy rosszabb esetben azért, hogy egyáltalán ilyesmivel próbálkozol, miközben nyilvánvalóan nincs tehetséged. Az igazság azonban annyi, hogy a rajzolás – csakúgy, mint a nyelvtudás – egy tanulható készség, amely kemény munkát igényel, de nem feltétlenül a tehetségen múlik.

(tovább…)

Nyári élmény – avagy milyen a jó rajztanár

art_teacher_blog0_hu

Emlékeim szerint az általános iskola első hetében minimum egy tanórán elhangzott a “nyári élmény” kifejezés: rajz órán. Ilyenkor általában mély sóhajjal vettem kézbe az elkerülhetetlen színes ceruzát, majd 45 percnyi kemény munka után égre emelt tekintettel hallgattam, hogy már megint nem festettem ki a hátteret.

17 évnyi rajzórával a hátam mögött már igen sok rajztanárt elfogyasztottam: akadtak köztük hideg profik, vagányak, lelkesítők, felejthetők és kiábrándítóan hétköznapiak is, minek következtében voltam már lelkes alkotó, tehetségtelen balfék és ügyeskezű pacsmagoló is.

Alkotni alapvetően óriási öröm. Tudja ezt minden gyerek, de egy rossz pedagógus rendkívül hatékonyan képes porrá rombolni az ember önbizalmát és alkotókedvét. Pusztán saját tapasztalatok alapján megpróbálom tehát összeírni, mit keressünk a rajztanárban.

(tovább…)

Így léptem túl a “tehetségtelen” címkén

overcome_being_untalented_blog_hu

A világ imádja a címkéket. A fő ok, ami miatt egy bizonyos korban abbahagyjuk a kreatívkodást, hogy “tehetségtelennek” bélyegeznek minket. Az alkotás ugyan komoly gyógyító hatással bír, egy ponton mégis úgy döntünk, hogy bölcsebb dolog, ha meghagyjuk az arénát azoknak, akik tehetségesek, tehát megérdemlik, hogy alkossanak. Persze ez mind hazugság…

(tovább…)

A sóher kezdő 9 elengedhetetlen festőkelléke

art_supplies_hu

Sokan gondolhatják úgy, hogy a festegetés nem tartozik az olcsó hobbik közé, én azonban nem ezt a tábort erősítem: egyáltalán nincs szükség pénzhegyekre ahhoz, hogy kipróbáljuk magunkat a festésben. Lassan két éve, hogy rendszeresen festek (bár nyilván nem annyit, mint egy hivatásos illusztrátor) és az utóbbi hat hónapban egy fityinget nem költöttem eszközökre. Kezdőként nyugodtan spórolhatsz bizonyos anyagokon, másokon viszont nem érdemes. Természetesen az eszközök és azok ára nagyban függ attól, hogy milyen médiumot választasz az alkotáshoz. Mivel én az akvarell területén szereztem mélyebb tapasztalatokat, így ezt a cikket a vízfestők fogják igazán értékelni, de szívesen megosztom a tapasztalataimat más anyagokról is kommentben. Íme tehát a kezdő akvarellező nélkülözhetetlen eszközkészlete:

(tovább…)