Műhelytitkok #3 – Rajziskolában voltam!

Műhelytitkok - rajziskolában jártam

Alapvetően nem vagyok az intézményesített rajzoktatás nagy barátja. Az egyetemi rajzórák meglehetősen traumatikus élménnyel bírtak számomra, így abban a pár évben egyáltalán semmilyen alkotó tevékenységre nem voltam hajlandó, minden akkor kezdődött folytatódott, mikor végre békében hagytak, és otthon azt festhettem és olyan technikával, ami jól esett.

Ezért is nagy szó, hogy novemberben rávettem magam egy négyalkalmas workshopra, amelyet a Corvin Rajziskola tartott Illusztrációs technikák címmel. Mikor megláttam a témát, azonnal tudtam, hogy félre kell tennem az ellenérzéseimet és belevágni, így november közepétől négy héten át minden szerdán összeültünk egy kis alkotásra. 

Mi történik a boszorkánykonyhában

Talán a legjobb dolog, ami ez alatt az idő alatt történt, hogy megingott az előítéletem: egy rajziskolában nem feltétlen akarják porig rombolni az ember önbecsülését. Holló-Szabó Réka, az oktatónk végig azon dolgozott, hogy kiderüljön, kinek mi megy legjobban és azon domborítson még egy kicsit.

(tovább…)

Kinek kell a folyóírás?

handwriting_hu

Jelenleg egy monitor előtt ülök, és olyan tempóban gépelem ezt a blogbejegyzést a kézírás áldásos hatásairól, hogy füstöl a klaviatúra. Nem mintha egyedül lennék ezzel a tapasztalattal… Némely kutatások riasztó eredményei szerint a kézírás kiveszőben van, Amerika egyes államaiban pedig már nem is oktatnak folyóírást az iskolában. A földgömb túloldalán lassan olyannyira a múlttá válik a kézírás, hogy kezd újra trendivé válni, mint valami ’vintage’ tevékenység. Bizarr, igaz?

Vagy talán nem is annyira… Ahogyan a kézzel készült termékek is egyre népszerűbbek egy 100%-ban gépesített világban, úgy a kézírás jótékony hatása is kezd feltűnni.

Meditálsz, miközben bevásárló listát írsz?

A meditálás valójában nem más, mint koncentrált figyelem. Miközben a kezünkbe vesszük a tollat, érezzük a tinta illatát és a papír textúráját, valójában lelassulunk, így sokkal fókuszáltabb módon írjuk le, hogy „kenyér, tej, sajt”, mintha a telefonunk képernyőjén látnánk viszont a szavakat. A betűk rajzolása ugyanolyan módon stimulálja az agyunkat, mintha valamilyen ismétlődő mintát firkálgatnánk – az, hogy ezek a formák jelentést hordoznak, csupán nyelvünk és kultúránk eredménye.

(tovább…)

Így tanulj meg (újra) rajzolni

learn_to_draw_blog0_hu

Akárhogy is nézzük, alapvetően kevesen vallják magukról, hogy tudnak rajzolni, ennek következtében meglehetősen kevesen vannak azok, akik napi szinten ceruzát ragadnának. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnának rajzolni… Többen meséltek arról, milyen rossz rajztanáraik voltak, így már kamaszkorukban köszönték szépen, elegük volt, mások a tehetség hiányára hivatkozva rejtik a fiók legmélyére a rajzeszközöket. A jó hír az, hogy még nincs késő. Rajzolni ugyanis bármilyen életkorban megtanulhatsz.

Amikor kifogásokat keresel, miért nem alkotsz, valójában csak félsz. Félsz, hogy nem sikerül, hogy kicsúfolnak, amiért nem sikerül, vagy rosszabb esetben azért, hogy egyáltalán ilyesmivel próbálkozol, miközben nyilvánvalóan nincs tehetséged. Az igazság azonban annyi, hogy a rajzolás – csakúgy, mint a nyelvtudás – egy tanulható készség, amely kemény munkát igényel, de nem feltétlenül a tehetségen múlik.

(tovább…)

Nyári élmény – avagy milyen a jó rajztanár

art_teacher_blog0_hu

Emlékeim szerint az általános iskola első hetében minimum egy tanórán elhangzott a “nyári élmény” kifejezés: rajz órán. Ilyenkor általában mély sóhajjal vettem kézbe az elkerülhetetlen színes ceruzát, majd 45 percnyi kemény munka után égre emelt tekintettel hallgattam, hogy már megint nem festettem ki a hátteret.

17 évnyi rajzórával a hátam mögött már igen sok rajztanárt elfogyasztottam: akadtak köztük hideg profik, vagányak, lelkesítők, felejthetők és kiábrándítóan hétköznapiak is, minek következtében voltam már lelkes alkotó, tehetségtelen balfék és ügyeskezű pacsmagoló is.

Alkotni alapvetően óriási öröm. Tudja ezt minden gyerek, de egy rossz pedagógus rendkívül hatékonyan képes porrá rombolni az ember önbizalmát és alkotókedvét. Pusztán saját tapasztalatok alapján megpróbálom tehát összeírni, mit keressünk a rajztanárban.

(tovább…)

Így léptem túl a “tehetségtelen” címkén

overcome_being_untalented_blog_hu

A világ imádja a címkéket. A fő ok, ami miatt egy bizonyos korban abbahagyjuk a kreatívkodást, hogy “tehetségtelennek” bélyegeznek minket. Az alkotás ugyan komoly gyógyító hatással bír, egy ponton mégis úgy döntünk, hogy bölcsebb dolog, ha meghagyjuk az arénát azoknak, akik tehetségesek, tehát megérdemlik, hogy alkossanak. Persze ez mind hazugság…

(tovább…)

A sóher kezdő 9 elengedhetetlen festőkelléke

art_supplies_hu

Sokan gondolhatják úgy, hogy a festegetés nem tartozik az olcsó hobbik közé, én azonban nem ezt a tábort erősítem: egyáltalán nincs szükség pénzhegyekre ahhoz, hogy kipróbáljuk magunkat a festésben. Lassan két éve, hogy rendszeresen festek (bár nyilván nem annyit, mint egy hivatásos illusztrátor) és az utóbbi hat hónapban egy fityinget nem költöttem eszközökre. Kezdőként nyugodtan spórolhatsz bizonyos anyagokon, másokon viszont nem érdemes. Természetesen az eszközök és azok ára nagyban függ attól, hogy milyen médiumot választasz az alkotáshoz. Mivel én az akvarell területén szereztem mélyebb tapasztalatokat, így ezt a cikket a vízfestők fogják igazán értékelni, de szívesen megosztom a tapasztalataimat más anyagokról is kommentben. Íme tehát a kezdő akvarellező nélkülözhetetlen eszközkészlete:

(tovább…)

3 kifogás, amiért nem alkotsz, és hogyan lépj túl rajtuk

3_excuses_hu

Az alkotás gyönyörűségét a telefonálás közben firkálgató és a nagy művész egyformán átéli. A fejünkkel persze ezt mind tudjuk, mégis sokszor bújunk kifogások mögé, hogy miért is nem rajzolunk. Úgy döntöttem, ezek közül most kilövök néhány díjnyertest.

1. “Nem vagyok elég jó”

A világ előszeretettel címkéz minket tehetségtelennek, holott ez nem igaz. És itt most nem arra Coelho-díjas mondásra gondolok, hogy mindenki szupertehetséges a maga módján, hanem arra, hogy nem kell Leonardonak lenni ahhoz, hogy valaki szívesen alkosson. Az alkotás, valaminek a létrehozása tehetségtől függetlenül öröm. Úgyhogy felejtsd el egy pillanatra, hogy mennyi kézügyességed van, fogj egy ceruzát és rajzolj: vonalakat, buborékokat, akármit. A lényeg, hogy “nyomot hagysz a papíron”. Vagy a vásznon. Vagy amilyen eszközt választasz. Élvezd, hogy pár pillanatra az egérnyomkodáson kívül másra is alkalmas a kezed.

2. “Nincs fantáziám”

Ott ülsz az asztalnál, előtted a papír, kezedben a ceruza, és bambán bámulsz ki az ablakon? Nos, a 21. században már nem kell túl messze menni inspirációért: a Google és a Pinterest megoldja a helyzetet. Ha épp ceruzát tartasz a kezedben, keress rá, hogy “pencil drawing”, ha virágokat festenél, ott a “watercolor flowers”. Fogadok, hogy mindössze 10 percnyi Pinterest-ezés után úgy érzed majd, hogy felrobbansz az ötletektől. Néhányan biztos megköveznek ezért, de úgy gondolom, belefér a másolás is. Ily módon jobban megismerheted a választott technikát anélkül, hogy a formákra vagy a kompozícióra kéne koncentrálnod. Persze ez nem lesz művészeti alkotás (és ciki, ha a sajátodként állítod be!), de ez is segíthet abban, hogy átlendülj a túloldalra és lesz*rd, mit mondanak mások a tehetségedről.

Inspirációt gyűjteni egyébként másolástól függetlenül és érdemes, rengeteget lehet tanulni másoktól (és mások hibáiból).

+Tipp: Gyűjts inspirációt akkor, mikor van rá időd, és tedd félre akkorra, mikor csak pár perced van rajzolni (lásd alább).

3. “Erre nekem nincs időm”

Személy szerint én ezzel szenvedek a legtöbbet. Előszedni a papírt, a festéket, az ecseteket, és egy tálba vizet engedni 2 percnél nem tart tovább, mégis egy egész kis rituálénak tűnik (egyébként az is, csak nem egy túl időigényes fajta). Ezen azonban könnyen túl lehet lendülni, ha az ember apróságokat fest/rajzol. Egy képeslapméretű alkotás nekem fél óra alatt megvan, néhány festékpaca feldobása pedig 10 percnél biztos nem igényel több időt, és így is szuper jól nézhet ki. Később talán ráérzel annak a szépségére, hogy egy ülésben egy csokor virágnak csupán egyetlen levelét fested meg, aztán később folytatod, de ez az első időkben nem túl kielégítő. Kétségtelenül hatékonyabb a kikapcsolódás, ha legalább egy órád van a rajzolgatásra, de hidd el, 10 perc firkálgatás jobb hatással lesz rád, mint 10 perc facebook-ozás.

No, sikerült kicsit eloszlatnom a lila ködöt, ami a fejekben él az alkotásról? :)