Pici koromban egy igazán jó hétvége ilyen volt: a nagymama felolvasott valamit, én pedig rajzoltam. Akkor persze még nem neveztük így, de ez is a meditáció egy formája volt. Ezt a tevékenységet a mai napig űzöm, ha tehetem, mert alkotás közben pont ugyanazt a nyugalmat érzem, mint akkor. Nem kell különösebben kreatívnak vagy ügyesnek lenni ahhoz, hogy az alábbi módszereket kipróbáljuk – a legnehezebb része talán az, hogy időt szakítsunk rá, illetve hogy kikapcsoljuk az internetet. Ez azonban a hagyományos meditációhoz is elengedhetetlen, úgyhogy ha a meditálók táborába tartozol, semmi akadálya, hogy ezekkel a kreatív változatokkal kísérletezz.

1. Rajzolj, de semmi különöset!

A telefonálás közbeni firkálgatás tudatosabb módjára gondolok. Nem kell előre megkomponálnod a képet, hagyd, hogy a toll/ceruza/ecset/akármi vigye a kezedet. Nem kell, hogy szép legyen a végeredmény, nem kell, hogy bármit is ábrázoljon, csak érezd a tinta illatát, nézd, ahogy a papír textúrája meglátszik a ceruzád alatt, vagy ahogyan csillog a festék a fényben. Ha ez ellen tiltakozik az esztétikai érzéked, akkor találj ki egy egyszerűbb mintát és ismételd, amíg a papír szélére nem érsz. Hallgathatsz zenét közben, vagy hagyhatod a gondolataidat vándorolni, nem kell kizárólag a kezedre figyelned – a rajzolás amúgy is kellőképp visszatereli az agyadat a papírra.

2. Fess köröket!

Ha a firkálgatás még csak-csak bele is fér, a festéssel már sokan hadilábon állnak. Pedig itt sem kell semmi komolyra gondolni! Kicsit talán macerásabb beszerezni a hozzávalókat, akvarellpapír (kb. 100 Ft/db), vízfestéket (kb. 300 Ft/készlet), ecsetet, de nincs annál nagyobb élvezet, mint figyelni, ahogyan a színek egymásba csúsznak, keverednek, vagy ahogy a rétegek átsejlenek egymáson. A legegyszerűbb, ha kis krumplikat festesz. Itt aztán tényleg nincs elvárás, nem kell, hogy tényleg kör alakúak legyenek, mégis kedvedre játszhatsz a színekkel, tehetsz bele több vizet, kevesebb vizet, figyelheted, milyen is a vízfesték természete.

3. Figyeld meg és írd le!

Mikor nézegettél utoljára művészeti albumot? Fogadok, hogy irtó régen! Emelj le a könyvespolcról egy régi kedvencet, keress egy képet és mondd el, – akár magadnak – hogy mit látsz. Úgy mesélj, mintha egy vak embernek akarnád átadni az élményt, így minden apró részletre odafigyelsz, miközben az egész kép hangulatát is leírod. Ez a módszer akár a körülötted lévő tárgyakkal is működik. A tökéletes odafigyelés kizökkent a hétköznapi mókuskerékből, és fejleszti a koncentrációs készségedet, de a könyv lapozgatása a vizuális információdömpinget is emészthető mennyiségre korlátozza.

Ti hogyan szoktatok meditálni?