Nem rég kaptam egy megkeresést Szintitől: szívesen írna vendégposztot a blogomra arról, hogyan lépett ki a tanárai árnyékából és kezdett el ismét alkotni. Legnagyobb örömömre a személyes történet mellett Szinti néhány gyakorlatias tippet is megoszt velünk, amelyekkel csak egyetérteni tudok.

Sokáig utáltam festeni, mert az általános iskolai tanárom azt mondta, semmi érzékem nincs hozzá, és az osztálytársaim is mindig kinevették a festményeimet, elhittem nekik, hogy hülye vagyok ehhez a művészeti ághoz, ezért inkább hagytam a fenébe. Aztán mikor átléptünk az 5. osztályba, új tanárt kaptunk. Hiába kedveltem a hölgyet, és hiába dicsérgetett folytonosan, akkor is gyomorgörccsel ültem be minden órájára. Pedig ő tényleg egy motiváló személyiség, aki ki akarta hozni belőlünk a legtöbbet, én viszont sehogy sem éreztem azt, hogy élvezem, teljesen elvették a kedvemet az alkotástól a korábbi események.

Most itt vagyok, évekkel később, és azt tudom mondani, hogy imádok rajzolni, pacsmagolni, és minden mást is, amihez kell ecset vagy ceruza. Egyszerűen elkápráztat már egy üres vászon látta is. Bevallom, nehéz volt túllépni a múlt gyötrelmein, és mivel tudom, hogy sokatok érzi azt, amit én éreztem, megosztok veletek pár tippet, amelyek kisegítettek:

Fess!

Tudom, hogy most nem akarsz, tudom, hogy azt hiszed, hogy nem menne, és nem élveznéd, de csak azért is vágj bele. Nehéz lesz, de nem azért mert nem tudod megcsinálni, hanem azért, mert nem akarod megcsinálni. Ha nekem sikerült, neked is fog.

Firkálj!

Akár telefonálás közben, vegyél elő egy lapot, egy ceruzát és csak firkálj, engedd, hogy a kezed dolgozzon az elméd helyett. Ha pedig készen van, csinálj még egy ilyet, aztán még egyet. Utána pedig szedd őket össze egy helyre, tedd őket olyan sorrendbe, ahogy azt érzed, és rajzold le egy nagyobb felületre. Észre sem veszed, és már élvezed is.

Én ezt matekórákon szoktam csinálni, és nem is papírra, hanem egyenesen a padomra, ami mára már tele van a világ legfurább, ”Unatkozom” rajzaival, de nekem nagyon tetszik, átadja az összevissza személyiségemet.

Nézz videókat a festésről!

Ne olyat, amiben elmagyarázzák, hogyan kell rajzolni, hanem olyat, amiben csak leül valaki a kamera elé és művészkedik, hamar meg fog jönni a kedved.

Szedd elő a régi alkotásaidat!

…és mondd el mindegyikről, hogy mi tetszik benne, vagy emlékezz vissza arra, hogy miért csináltad, semmi sem jobb egy kis nosztalgiánál.

Szintiről

Mindig is örökmozgó voltam, nem tudok megmaradni együltömben, a kezem megállás nélkül jár, hol toll, hol ecset, hol pedig labda van benne. Fanatikusan szeretem a történelmet, de leginkább a régmúlt művészei vonzanak, azt látni, hogy milyen sokat tettek a mostani kultúránkhoz, arra ösztönöz, hogy én is próbáljak valamit létrehozni, valamit, ami számít, valamit, ami örökké fennmarad. A művészet az én álmom, amit senki nem vehet el tőlem.

Blog | Facebook