Pár hónappal ezelőtt Enikőtől kaptam egy megkeresést, hogy kipróbálnék-e egy új anyagot: a fapácot. Nehezen tudtam elképzelni, hogy ezt akvarell festékként tudom majd használni, de azért nem kellett sokáig győzködni. Első pillanatban azonban nemigen tudtam, mit is kezdhetnék ezekkel a folyékony festékekkel, de az eltelt időben kiderült: tényleg működik!

Mi is ez, és hogyan működik?

A fapác lényegében akvarellfestékként használható, leginkább a liquid watercolor festékekre emlékeztet. Színenként vásárolhatóak, 50 ml-es tubusokban. Meglepően erősen pigmentált festék, az anilinnel is bátran felveszi a versenyt, viszont az anilinnel ellentétben a fapác nem mérgező.

A használatát is szinte ugyanúgy kell elképzelni, mint az akvarell festékét: a vízszerűen folyó pácból néhány cseppet teszel a festékpalettádra, itt bátran keverheted a színeket, majd festhetsz vele. Extra víz adagolásával könnyen világosíthatóak a színek, a tubusból „direktben” használva pedig élénkebbek.

Az akvarell kulcsutulajdonságát, az átlátszóságot maximálisan hozza, ahogyan az összes kipróbált effektet is (pl. nedvesre nedves, nedvesre víz, szárazra nedves).

Azon sem kell aggódni, hogy túl sokat cseppentesz a palettádra. Ha megszárad a tányéron, vízzel könnyen feloldható és újra használható a festék

Mit, hol, mennyiért?

A pácok az Enico Treasures boltból származnak, és színenként tudod megvásárolni őket (670 Ft/db), tudtommal máshol nem elérhetőek. Első körben 6 színnel dolgoztam (sárga, skandinávpiros, kökény, levendula, dió, éjkék) , és ebből (egyelőre) minden színt ki tudtam keverni.

Mennyi időbe telik ezzel dolgozni?

Ez leginkább a vízhasználattól függ, de az akvarellhez képest nem vettem észre szignifikáns különbséget. Alapvetően minél több vizet használsz, annál több időbe telik, hiszen meg kell várni a száradási folyamatot.

Ilyennek találtam

A legjobb dolog a fapácban, hogy a színei egyszerűen ragyognak. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy ilyen „híg” festék is ilyen sugárzó színeket tud produkálni. A korábban próbált folyékony festékek általában sokkal halványabbak voltak.

A pirostól és a sárgától eltekintve a palettára csöppentve kicsit nehezen különböztettem meg az egyes színeket – ez már csak a pigmentáltság eredménye, hogy mind szinte feketének látszik a fehér tányéron. Az anilin esetén már ismerem a korongjaim sorrendjét, így be tudom lőni, milyen színnel dolgozom, erre még megoldást kell találnom a fapácnál.

Még nem vagyok maximálisan magabiztos a vízhasználatot illetően sem. Mivel maga a festék folyékony, így sokkal kevesebbszer kell a vizesüveghez nyúlnom, mint a korongos festéknél.

Összességében nagyon pozitívak a tapasztalataim, és biztosan a továbbiakban is fogom használni a pácokat. Az egyetlen komolyabb nehézség, ami a használat során felmerült, hogy a csomagolásról nem derül ki első ránézésre, hogy milyen színt használsz. Ha a fény felé fordítod az üvegcsét, akkor persze látod, de az akvarell festésben szinte minden az időzítésen múlik, így nem fér mindig bele, hogy a színeket találgassam.

Ti próbáltatok már olyan anyaggal dolgozni, ami másképp viselkedett, mint ahogy vártátok? Meséljetek kommentben!