Akárhogy is nézzük, alapvetően kevesen vallják magukról, hogy tudnak rajzolni, ennek következtében meglehetősen kevesen vannak azok, akik napi szinten ceruzát ragadnának. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnának rajzolni… Többen meséltek arról, milyen rossz rajztanáraik voltak, így már kamaszkorukban köszönték szépen, elegük volt, mások a tehetség hiányára hivatkozva rejtik a fiók legmélyére a rajzeszközöket. A jó hír az, hogy még nincs késő. Rajzolni ugyanis bármilyen életkorban megtanulhatsz.

Amikor kifogásokat keresel, miért nem alkotsz, valójában csak félsz. Félsz, hogy nem sikerül, hogy kicsúfolnak, amiért nem sikerül, vagy rosszabb esetben azért, hogy egyáltalán ilyesmivel próbálkozol, miközben nyilvánvalóan nincs tehetséged. Az igazság azonban annyi, hogy a rajzolás – csakúgy, mint a nyelvtudás – egy tanulható készség, amely kemény munkát igényel, de nem feltétlenül a tehetségen múlik.

Miért vagy képes rá tehetség nélkül is?

A rajzolás valójában nem más, mint betanult mozdulatok sorozata. Igen, szükséges hozzá egy látásmód, szükséges hozzá az anyagok ismerete, megfelelő használata. Ezek elsajátítására számtalan bevált módszer létezik már, így nem kell feltétlenül az általános iskolás tanár néni elavult módszereihez ragaszkodni.

Különböző technikák próbálgatása egyazon rajzon.

Ha meg akarsz tanulni rajzolni, csupán arra van szükséged, hogy betanítsd a tested egy mozdulatsorra. Lépésről lépésre kondicionálod a karod, az ujjaidat, hogy lekövessék a modellt, ami természetesen hosszú időt és kemény munkát igényel. Éppen ezért nem kell mindjárt azt várnod magadtól, hogy tökéletes portrét készítesz a párodról – a balett táncos sem spicc-cipőben indít.

Mi van akkor a tehetséggel?

Vitatható, hogy a tehetség létező fogalom-e egyáltalán, ám ha mégis létezik, akkor leginkább úgy határoznám meg: kitartás és akarás. A legtöbb profi művész óvodáskori munkája még csak meg sem különböztethető a kortársaiétól. Ám ők voltak azok, akik nem hagyták abba csak azért, mert rájöttek, hogy amit rajzolnak, az nem hasonlít a valósághoz. Helyette mereven kitartottak a ceruzáik mellett, és addig gyakoroltak, amíg tényleg el nem kapták a valóságot.

Ugyanakkor az, amit a felnőttek „tehetségnek” neveznek, sok esetben egy kényelmi pozíciót is biztosít: akinek kezdetben nagyobb ügyesség adatik meg, az hajlamos a természetes tehetségére támaszkodva firkálgatni egy szintig, majd mikor észreveszi, hogy ez már nem elég, és a fejlődésbe energiát kéne fektetni, inkább abbahagyja, és könyvelőnek vagy ügyvédnek megy, örökre sufniba vágva a rajzkészletet. Eközben akik már megszokták, hogy csak kemény munkával tudnak szintet váltani, azok könnyedén veszik az akadályokat. Ily módon a kevésbé tehetséges emberből sokszor jobb rajzoló válik, mint a tehetségesből.

Még mindig szívesen tanulnál? Így tedd!

Oké, elfogadtad, hogy nem kell tehetségesnek lenned, és azt is, hogy sok munkádba telik majd, mire jól rajzolhatsz. Eddig szép és jó, de milyen gyakorlati lépéseket tehetsz, ha komolyan gondolod?

Rajziskola. Kézenfekvő döntés, hogy rajziskolát válassz. Itt már nem kell a középiskolai tanár nénire gondolni, az oktatók komolyan veszik a munkájukat és anekdotázás helyett tényleg rajzolni tanítanak. Senkit ne rettentsen el, milyen komoly kinézetű egy „műterem”, simán lehet kezdő tanfolyamokat is találni. Több rajziskola tart nyílt napot/hetet (pl. szept. 12-17 közt a Corvin Rajziskola), így a kezdet kezdetén megbizonyosodhatsz róla, hogy a dolog neked való, a tanár szimpatikus, stb. Budapesten több rajziskola is indít kezdő kurzusokat (nem csak szeptemberben), úgyhogy böngészgessetek.

Magántanár. Ha úgy érzed, hogy egy csoportban nem kapsz elég figyelmet,  választhatod a magántanár lehetőséget. Nagyon sok rajztanár vállal különórát, amellyel nemigen foghatsz mellé. Ha pedig nem tetszik, nyugodtan továbbléphetsz a következőhöz.

Könyvek. A visszajelzés alapvetően nagyon fontos, de előfordulhat, hogy nem vagy még kész arra, hogy befogadd a kritikát, mert nem akarsz mást, csak élvezni az alkotás folyamatát. Nagyon sok rajzra buzdító kreatív könyv van a könyvespolcokon, amelyek inspirálódásra, vagy konkrétan rajzi lépések elsajátítására is alkalmasak lehetnek. Személy szerint nekem (egyebek mellett) a Rajzolás, a Rajz ABC és Barcsay Művészeti anatómiája üldögél a polcomon, amelyek nagy segítséget jelentettek abban, hogy elhiggyem, képes vagyok rá. Újabb kiadás, így az én könyvtáramból még hiányzik, de mindenkinek szeretettel ajánlom a Mindenki tud rajzolni, a Nyírd ki ezt a naplót és a Steal like an artist című könyveket, hogy felszabadítsák a letapadt kreativitásukat.

Videók. Első akvarell órám a következőképp zajlott: a tanár úr megjelent egy halom fotóval, majd közölte, hogy mindenki válasszon egyet, majd fesse le. Puff neki. Mi az az akvarell? Hogy működik? Fogtam magam, hazamentem, és bekapcsoltam a youtube-ot. Ez volt az első az oktató videók hosszú sorában, amely komoly segítséget nyújtott abban, hogy megértsem, hogy működnek a különböző technikák, mire figyeljek, stb. Az online oktatóanyagok elképesztő mennyiségben vannak jelen, így nagyon könnyű felvenni a lendületet – csupán arra kell odafigyelni, hogy ne csak nézzük a videókat, olvassuk a cikkeket, hanem valósítsuk is meg őket.

Kifogásokat találni rendkívül könnyű. Ugyanakkor nem kell feltétlenül valamit rajzolnunk. Az első lépés csak annyi, hogy vegyünk kézbe egy ceruzát, ecsetet, krétát, és kezdjük el komfortosan érezni magunkat a saját alkotásunkkal. Elsőre majdnem biztos, hogy nem fog menni, de szép lassan bele lehet szokni a gondolatba: igen, rajzolok. A komolyabb tanulmányok innen már csak egy ugrásra vannak. Úgyhogy hajrá! :)