Az alkotás gyönyörűségét a telefonálás közben firkálgató és a nagy művész egyformán átéli. A fejünkkel persze ezt mind tudjuk, mégis sokszor bújunk kifogások mögé, hogy miért is nem rajzolunk. Úgy döntöttem, ezek közül most kilövök néhány díjnyertest.

1. „Nem vagyok elég jó”

A világ előszeretettel címkéz minket tehetségtelennek, holott ez nem igaz. És itt most nem arra Coelho-díjas mondásra gondolok, hogy mindenki szupertehetséges a maga módján, hanem arra, hogy nem kell Leonardonak lenni ahhoz, hogy valaki szívesen alkosson. Az alkotás, valaminek a létrehozása tehetségtől függetlenül öröm. Úgyhogy felejtsd el egy pillanatra, hogy mennyi kézügyességed van, fogj egy ceruzát és rajzolj: vonalakat, buborékokat, akármit. A lényeg, hogy “nyomot hagysz a papíron”. Vagy a vásznon. Vagy amilyen eszközt választasz. Élvezd, hogy pár pillanatra az egérnyomkodáson kívül másra is alkalmas a kezed.

2. „Nincs fantáziám”

Ott ülsz az asztalnál, előtted a papír, kezedben a ceruza, és bambán bámulsz ki az ablakon? Nos, a 21. században már nem kell túl messze menni inspirációért: a Google és a Pinterest megoldja a helyzetet. Ha épp ceruzát tartasz a kezedben, keress rá, hogy “pencil drawing”, ha virágokat festenél, ott a “watercolor flowers”. Fogadok, hogy mindössze 10 percnyi Pinterest-ezés után úgy érzed majd, hogy felrobbansz az ötletektől. Néhányan biztos megköveznek ezért, de úgy gondolom, belefér a másolás is. Ily módon jobban megismerheted a választott technikát anélkül, hogy a formákra vagy a kompozícióra kéne koncentrálnod. Persze ez nem lesz művészeti alkotás (és ciki, ha a sajátodként állítod be!), de ez is segíthet abban, hogy átlendülj a túloldalra és lesz*rd, mit mondanak mások a tehetségedről.

Inspirációt gyűjteni egyébként másolástól függetlenül és érdemes, rengeteget lehet tanulni másoktól (és mások hibáiból).

+Tipp: Gyűjts inspirációt akkor, mikor van rá időd, és tedd félre akkorra, mikor csak pár perced van rajzolni (lásd alább).

3. „Erre nekem nincs időm”

Személy szerint én ezzel szenvedek a legtöbbet. Előszedni a papírt, a festéket, az ecseteket, és egy tálba vizet engedni 2 percnél nem tart tovább, mégis egy egész kis rituálénak tűnik (egyébként az is, csak nem egy túl időigényes fajta). Ezen azonban könnyen túl lehet lendülni, ha az ember apróságokat fest/rajzol. Egy képeslapméretű alkotás nekem fél óra alatt megvan, néhány festékpaca feldobása pedig 10 percnél biztos nem igényel több időt, és így is szuper jól nézhet ki. Később talán ráérzel annak a szépségére, hogy egy ülésben egy csokor virágnak csupán egyetlen levelét fested meg, aztán később folytatod, de ez az első időkben nem túl kielégítő. Kétségtelenül hatékonyabb a kikapcsolódás, ha legalább egy órád van a rajzolgatásra, de hidd el, 10 perc firkálgatás jobb hatással lesz rád, mint 10 perc facebook-ozás.

No, sikerült kicsit eloszlatnom a lila ködöt, ami a fejekben él az alkotásról? :)