Blogszülinap vol. 3 – így zajlik a blogger egy hete

Blog birthday vol. 3 - A week in the life of a blogger

3 évvel ezelőtt a mai napon publikáltam az Imelda Green’s blog első bejegyzését. Persze nem itt, és nem ilyen formában, de mégis büszkén jelentem, hogy azóta többé-kevésbé folyamatosan jönnek a posztok a blogon.

Az Imelda Green’s eredetileg azzal a céllal született, hogy – akár egy kihívás – konzisztens alkotásra buzdítson. Az első pár tervezgetős hónapban meg sem fordult a fejemben, hogy a blogolás kapcsán új barátokat szerezhetek vagy mélyebb ismereteket szerezhetek a social media marketing területén, azt azonban már akkor is láttam, hogy a minőségi blog jó pár extra munkaórát jelent majd.

Októberben a Cosmopolitan Blogger Day-en el is hangzott az egyik – feltételezhetően laikus – vendég szájából a kérdés: hogyan lehetséges munka mellett igényes blogot létrehozni, ha ez nyilvánvalóan ennyi plusz energia befektetésével jár?

Arra gondoltam tehát, hogy a blogszülinap alkalmából egy kis betekintést engedek abba, hogyan telik a blogger egy hete. Az október meglehetősen sűrű hónap volt nálam, így ez többé-kevésbé reprezentatív képet nyújt arról, hogyan zajlik az Imelda Green’s blog működ(tet)ése egy ilyen időszakban. Az alábbiakból kiderül, hogy én is azok közé a bloggerek közé tartozom, akik szeretik legalább egy hónapra előre megtervezni az összes posztjukat – néha még előrébb, így semmilyen meglepetés nem állhat útjába a rendszeres posztolásnak.

(tovább…)

Műhelytitkok #7 – Ez történt októberben

What happened this October - a month in the life of an illustrator

Nincs mit tagadni, az október egy ámokfutás volt. No nem éppen csak az eszeveszett mennyiségű munka miatt – bár az is képviseltette magát – hanem az élmények olyan sokaságától, amit még nem volt időm egészen feldolgozni. Így született ez a poszt, némileg terápiás jelleggel.

Grafikus leszek!

Intézményesített rajzoktatástól való irtózás ide vagy oda, már egy ideje piszkálja a csőrömet, hogy hiába dolgozom grafikai munkákon állandóan, ilyen végzettségem nincs. Addig addig piszkálta, hogy végül tavaly eldöntöttem, munka mellett belevágok a grafikai képzésbe. Némi tanakodás (és egy illusztrációs workshop) után a Corvin rajziskola győzött, így október eleje óta náluk töltöm minden szerda és péntek estémet. Bár az élményeimről hosszabban is mesélek majd, annyit azért elmondok, hogy megszakadok a munkában, és ezt rettentően élvezem. A rengeteg – néha vállalhatatlanul soknak érzett – feladat nagyon jó hatással van a kreativitásomra, arról pedig szó sem lehet, hogy ne rajzoljak minden egyes nap, vagy legalább agyaljak a feladatokon. Pillanatnyilag felfoghatatlan, hogy ezt az élettempót júniusig végig kell tolnom, de reményeim szerint majd egy ponton hozzászokok.

(tovább…)