Decemberi naptárak

Mától elérhető az év utolsó vízfesték pacája! A piros természetesen a december elengedhetetlen színe, de egy pici kék is befigyel rajta. Mondhatnám, hogy hóra, jégre és hidegre gondoltam, mikor ezzel a pacával játszottam, de igazából csak kedvelem a vörös és a türkiz kombinációját. Remélem, ti is így vagytok ezzel, és örömmel használjátok majd a monitorokon.

A 2018-as év gondolkodóba ejtett: szeretnétek továbbra is letölthető naptárakkal találkozni a blogon? Van ugyan néhány tervem – dizájn szempontjából ezúttal inkább a 2016-os naptárakra hajazva –  de nem tudom, szívesen látnátok-e őket. Írjatok kommentben vagy a Facebookon!

hand-painted calendar for download 2017 June

A naptárat megint több méretben készítettem el, így bármilyen monitoron, sőt okostelefonon is használhatjátok őket.

Méretek: 1024×768 | 1280×720 | 1440×900 | 1920×1080 (utóbbi telefonra)

Alternatív adventi kalendárium, avagy decemberi kreatív kihívás

Alternative advent calendar - join the December art challenge

Az adventi kalendáriummal szemben mindig is ellentétes érzelmekkel viseltettem: egyrészt nagyon izgalmas dolog minden nap kinyitni valami kis csomagot, és így napról napra készülni az ünnepre, másrészt viszont ki nem állhatom a fölösleges csetreszeket – márpedig 24 darab értelmes, kisméretű cuccot összehalászni nem kis kihívás. Ezen közben az is eszembe jutott, hogy mostanság a világ legnagyobb ajándéka az idő. Idő magadra, a befelé figyelésre, ami így karácsony közeledtével valahogy még tűnékenyebb, mint az év többi hónapjában. Ezért is döntöttem úgy, hogy az idei adventi kalendáriumban minden nap 15 percet adományozok magamnak! 15 percnyi szabad alkotást, megfelelési kényszer nélkül.

(tovább…)

Blogszülinap vol. 3 – így zajlik a blogger egy hete

Blog birthday vol. 3 - A week in the life of a blogger

3 évvel ezelőtt a mai napon publikáltam az Imelda Green’s blog első bejegyzését. Persze nem itt, és nem ilyen formában, de mégis büszkén jelentem, hogy azóta többé-kevésbé folyamatosan jönnek a posztok a blogon.

Az Imelda Green’s eredetileg azzal a céllal született, hogy – akár egy kihívás – konzisztens alkotásra buzdítson. Az első pár tervezgetős hónapban meg sem fordult a fejemben, hogy a blogolás kapcsán új barátokat szerezhetek vagy mélyebb ismereteket szerezhetek a social media marketing területén, azt azonban már akkor is láttam, hogy a minőségi blog jó pár extra munkaórát jelent majd.

Októberben a Cosmopolitan Blogger Day-en el is hangzott az egyik – feltételezhetően laikus – vendég szájából a kérdés: hogyan lehetséges munka mellett igényes blogot létrehozni, ha ez nyilvánvalóan ennyi plusz energia befektetésével jár?

Arra gondoltam tehát, hogy a blogszülinap alkalmából egy kis betekintést engedek abba, hogyan telik a blogger egy hete. Az október meglehetősen sűrű hónap volt nálam, így ez többé-kevésbé reprezentatív képet nyújt arról, hogyan zajlik az Imelda Green’s blog működ(tet)ése egy ilyen időszakban. Az alábbiakból kiderül, hogy én is azok közé a bloggerek közé tartozom, akik szeretik legalább egy hónapra előre megtervezni az összes posztjukat – néha még előrébb, így semmilyen meglepetés nem állhat útjába a rendszeres posztolásnak.

(tovább…)

Műhelytitkok #7 – Ez történt októberben

What happened this October - a month in the life of an illustrator

Nincs mit tagadni, az október egy ámokfutás volt. No nem éppen csak az eszeveszett mennyiségű munka miatt – bár az is képviseltette magát – hanem az élmények olyan sokaságától, amit még nem volt időm egészen feldolgozni. Így született ez a poszt, némileg terápiás jelleggel.

Grafikus leszek!

Intézményesített rajzoktatástól való irtózás ide vagy oda, már egy ideje piszkálja a csőrömet, hogy hiába dolgozom grafikai munkákon állandóan, ilyen végzettségem nincs. Addig addig piszkálta, hogy végül tavaly eldöntöttem, munka mellett belevágok a grafikai képzésbe. Némi tanakodás (és egy illusztrációs workshop) után a Corvin rajziskola győzött, így október eleje óta náluk töltöm minden szerda és péntek estémet. Bár az élményeimről hosszabban is mesélek majd, annyit azért elmondok, hogy megszakadok a munkában, és ezt rettentően élvezem. A rengeteg – néha vállalhatatlanul soknak érzett – feladat nagyon jó hatással van a kreativitásomra, arról pedig szó sem lehet, hogy ne rajzoljak minden egyes nap, vagy legalább agyaljak a feladatokon. Pillanatnyilag felfoghatatlan, hogy ezt az élettempót júniusig végig kell tolnom, de reményeim szerint majd egy ponton hozzászokok.

(tovább…)