Az utóbbi napokban jó néhányszor nekiálltam évértékelő posztot írni, míg rá nem jöttem, hogy ez most nem fog menni. A személyes jegyzeteim rendezgetése közben azonban rábukkantam pár post-itre, amelyekben tanácsokat osztogatok magamnak. Némelyik úgy megtetszett, hogy arra gondoltam, itt is megosztom. 2016 nagyon tanulságos év volt, mind festés, mind blogolás tekintetében, de lehetséges, hogy egyéb kreatív munkát végzők is hasznosnak találják a múlt évi tanulságokat. Íme tehát 16 lecke, amit az elmúlt évben tanutam.

• A „nincs kedvem hozzá” választás kérdése. Thomas Frank ebben a videóban világított rá, hogy a „nincs kedvem hozzá”-mentalitás nem befolyásolja azt, hogy mit teszel, egyszerűen csak egy ürügy arra, hogy ne dolgozz. Csak amatőrök várnak folyamatosan az ihletre, a profik megcsinálják a munkát határidőre és nem várnak ölbe tett kézzel.
• Ez csak papír. Mi a legrosszabb, ami történhet? Én is azoknak a táborát erősítem, akik megrémülnek az üres papír láttán, aztán az első vonal meghúzása után már megy minden, mint a karikacsapás. Pedig mégis mi történhet? Csak egy darab papírt teszek tönkre, ha rosszul sikerül az alkotás!

• A rajziskola nem arra való, hogy tönkrevágja az önértékelésedet. Igen, vannak rossz tanárok, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes kikérni a profik segítségét.
• A másolás nem ördögtől való. Már Austin Kleon is megmondta, hogy nincs új a nap alatt, a másolást mégis egy elég büdös légkör övezi. Ha azonban tanulási célzattal teszed, és nem prezentálod azt saját munkádként, akkor ezzel nem hogy nincs baj, hanem előre is vihet.

• Lépj túl a kifogásokon. Ezt már korábban is tudtam, de állandóan szükségem van arra, hogy figyelmeztessem magam.
• Menj kiállításra! Persze, szép dolog az interneten más munkáit csodálni, de ez nem összemérhető azzal, mikor Picassot vagy Modiglianit látod élőben a Nemzeti Galériában. Hiába nem festesz úgy, mint ők (se stílusban, se minőségben, nyilván), attól még gazdagodhatsz némi friss látásmóddal.
• Mozdulj ki a komfortzónádból az anyagok terén is. Oké, szuperül megy a festés, de ki nem állhatod a színesceruzát. Nosza, állj neki bügyörögni a ceruzákkal! Attól még, hogy öt éve nem ment, nem jelenti azt, hogy most sem megy!

• A festés nem feltétlen igényel sok időt. Nagy előkészületek, víz, festék papírok? Egy fenét. 15 perc is elég hozzá.
• Az inspiráció bárhonnan jöhet. Tényleg. Ruhaboltból, regényekből, még tévéreklámokból is.
• Jó fotókat készíteni nem emberfeletti készség. Egy kis időt persze rá kell szánni, hogy kikísérletezd a lakás legjobb fényeit, háttereit és kellékeit, de az eredmény nagyon látványos.
• Van élet a Photoshop-on túl. A PS számomra örök szerelem marad, de ha épp nem elérhető, azért még nem kell kétségbe esni.
• Nem lehetetlen félévnyi blogbejegyzést előre megírni. Mert kreatívnak lenni nem feltétlenül lehet mindig megrendelésre, így ha van valami a talonban, amit válság idején elő lehet húzni, az nagyon megnyugtató.
• Az automatizálás szükséges rossz jó. Nem szeretem a különböző közösségi média/blogbejegyzéseimet automatizálni, mert nagyon személytelenné válhat, de be kellett látnom, hogy az állandó manuális posztolás fontosabb dolgoktól veszi el az időt. A prioritás végső soron a fejlődés, amibe időt és energiát kell ölni.

• A blogger-kollaboriáció jó és hasznos, legyen az Facebook-csoportbeli kapcsolattartás vagy vendégposzt írás. Soha ennyi jó bloggal nem találkoztam volna, ha nem vagyok tagja a Bloglovin’-nak vagy a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportnak.
• Menj el blogger-találkozókra! Introvertáltaknak is ajánlott, hiszen ott sok egyéb introvertált blogger is ólálkodik, a végén pedig kiderülhet, hogy milyen nagyszerű népek is vannak körülötted a világhálón.
• Ha nem megy, akkor sincs katasztrófa. Ha kimarad egy blogposzt, akkor kimaradt. Néha akad fontosabb dolog az életben.

Te is biztatod magad hasonló tanácsokkal? Írd meg kommentben!