„Alkotni mindenki tud” – interjú Vágyi Gabriellával
Ellivel, a Vágyi Gabriella Art megálmodójával kicsit több, mint egy éve találkoztam egy karácsonyi vásárban, ahova az illusztrációival ellátott termékekkel érkezett. Hamar kiderült, hogy több ponton egyezik az érdeklődési körünk, mi több, Elli szintén építészmérnök. Az alábbiakban egy kisebb interjút készítettem vele, amelyben többek közt a teljes munkaidő melletti festésről és az alkotói folyamatáról mesél.
Mi vonz az akvarellben, miért ezt a médiumot választottad?
Az akvarellt a légiessége és a gyönyörű színei miatt szeretem leginkább. Gyönyörű áttetsző színeket lehet vele létrehozni, de erőteljes, élénk színeket is, ezáltal sokféle hatást lehet vele elérni. Imádom, ahogyan a színek egymásba folynak, és gyönyörű átmeneteket hoznak létre, illetve hogy a festéknek van egy saját játéka, hiszen a vizes papíron önfejűen folyik erre-arra – ezt részben szeretem hagyni neki, kedvelem ezeket az irányított véletleneket, szerintem ettől csodálatos lesz egy akvarellkép. Emellett azért is ezt választottam, mert ez egy viszonylag gyors technika, legalábbis gyorsabb, mint mondjuk az olajfesték. Ez azért fontos számomra, mert főállásban építészmérnök vagyok, így csak munka után, illetve hétvégén tudok festeni, ily módon egy olajkép van, hogy hónapokig készül nálam.
Milyen másik technikát próbálnál még ki szívesen?
A diópácot szívesen kipróbálnám, az érdekel a legjobban most. Szerencsére volt alkalmam elég sok technikát kipróbálni: iskolás koromban kézműves szakkörökön, azután többféle rajzszakkörön vettem részt, most pedig a Sarródi Művésztáborba járok nyaranta, már 11 éve. Nagyon szeretem ezt a tábort, mert ott mindig lehet valami újat tanulni. Különböző technikákat ismerhetünk meg, a nemezeléstől kezdve a monotípián át az akrilfestésig. Nagyon sokat tanulunk a technikákat bemutató művészektől, és mi, tábortagok egymástól is. És persze szuper, családias a hangulat.
A képeidnek van egy nagyon meseszerű hangulata. Gondoltál már arra, hogy mesekönyvet illusztrálj?
Igen, szívesen illusztrálnék mesekönyvet, nagyon érdekel a dolog. Egyébként sok embernek ugrik be ez a képeimről, de egyelőre még nem foglalkoztam a témával komolyabban, meg hát egy íróval is össze kéne hoznia a sorsnak, akinek a meséjét illusztrálnám. Így főállás mellett egyébként elég lassan tudnék megrajzolni egy teljes mesekönyvet, egy-egy rövidebb meséhez azonban illusztráltam már kedvtelésből, magamnak.
Hogyan fejleszted magad a festésben?
Egyrészt a már említett nyári tábor alkalmával fejlesztem magamat, másrészt rengeteg művészt követek a közösségi médiában, és egy-egy képből is sokat lehet tanulni, inspirálódni. Egy konkrét kép megfestése előtt gyakran szoktam tanulmányozni a témát, például ha egy olyan állatot akarok lefesteni, amit még nem festettem, vagy csak nagyon régen, akkor arról nagyon sok képet nézek meg, és áttanulmányozom, hogy mik a fő jellegzetességei, mitől lesz az az állat mondjuk egy párduc, és csak ezután állok neki megfesteni. A legutóbbi nagy kihívás számomra az ünnepek alatt volt, feltettem ugyanis a kérdést a követőimnek, hogy milyen állatot szeretnének látni a legközelebbi füzetkollekciómon. (A képeim egy részéből print formájában füzetek készülnek limitált kiadásban). A legtöbben a cicát választották, de én nem szívlelem a macskákat, soha nem is festettem őket, így ezzel megküzdöttem. De élveztem a kihívást, és a visszajelzések alapján is mondhatom: jól sikerült.
Mi az a legfontosabb dolog, amit tudni kell annak, aki festésre adja a fejét?
Szerintem az első és legfontosabb, hogy a festés alapja is a rajz! Ha nem tudsz valamit lerajzolni, akkor hiába festesz szép színeket, a kép sosem lesz az igazi, mert nem lesz meg a rajzi alapja, torzak maradnak az alakok. A rajz alapjaitól kell indulni ebben az esetben is: a mértani testek rajzolását, árnyékolását, majd a különböző tárgyakat, épületeket, és végül az embert is gyakorolni kell. Csak ezután fog tudni hihető festményeket készíteni az ember.
Mit tanácsolsz annak, aki úgy érzi, alkotna, de nem elég tehetséges?
Én mindig azt mondom, hogy alkotni mindenki tud. Szerintem először is az a fontos, hogy az ember megtalálja azt az alkotási formát, ami őt boldoggá teszi, hiszen a festészeten kívül rengeteg technika van még. Sokféle technikát érdemes kipróbálni, így lehet megtalálni azt, amiben a legjobban otthon érzi magát az ember, amiben a legügyesebb. Van, akit a nemezelés, van, akit a kerámia készítése, a varrás, és persze van, akit a festészet tesz boldoggá, és így tovább. Ha ez megvan, akkor pedig meg kell tanulni az adott technikát, annak fogásait, és sokat, rengeteget gyakorolni. Minden technika tanulható egy bizonyos szintig, és a tehetség csak ezután a szint után jön, tehát olyan nincs, hogy valaki nem tehetséges. Bárki meg tudja tanulni a művészeteket egy teljesen elfogadható szintig, ahol már szép alkotásokat lehet készíteni. Ez a gát csak az ember saját fejében létezik, hogy ő nem tudja megcsinálni. Szóval hajrá!
Hogyan stimulálod a fantáziádat?
Gyerekkoromban rengeteg könyvet olvastam, főleg a fantasy témájú könyvekért rajongtam, és ezekből az élményeimből a mai napig nagyon sokat tudok meríteni. Manapság internetről szedek le mindenféle képet, amik valamiért megfognak, és ezeket szoktam átpörgetni, ezekből is jön ihlet, de igazából nem kell sok stimuláció a fantáziámnak, mert nagyon élénk, csak úgy jönnek belőle a mindenféle gondolatok, ötletek. Legtöbbször olyanok, amikre mások azt mondanák, hogy ilyen a valóságban nincs, meseszerű… Az én lelkivilágomban, fantáziámban ezek normál, „létező” dolgok, egyszerűen ilyen a gondolkodásom. Sokszor van, hogy nem tudom azonnal lefesteni az ötleteimet, ezeket ilyenkor feljegyzem, hogy később meg tudjam festeni őket.
Említed a honlapodon, hogy építészmérnökként dolgozol. Hogyan marad időd teljes munkaidő mellett alkotni?
Csinálok időt a festésnek. Az egész csak időbeosztás kérdése, de nem is lehetne mindig festeni, mert minden művésznek kell a feltöltődési idő, amikor nem fest, csak rendezi a gondolatait.
Nálam például elég voltozó, hogy milyen időközönként, mennyit festek. Függ persze az elfoglaltságaimtól, mindenféle családi, és egyéb eseményektől is, meg attól, hogy mikor jön az ihlet. Van, amikor egyszerűen csak nem jön inspiráció a festéshez, és akkor nem alkotok. Mostanában sokat festek egyébként, heti akár 2-3 képet is.
Ki a példaképed művészeti, vagy bármilyen egyéb területen?
Hogy őszinte legyek, nekem sosem volt egy kimondott példaképem, szerintem minden emberben van olyan tulajdonság, amit lehet csodálni, amiért lehet szeretni, és mindenkiben van olyan tulajdonság, amit nehéz elviselni. Én igyekszem általában a jót nézni az emberekben, ezáltal azok, akikkel közelebbi kapcsolatba kerülök, valamilyen szinten mind a példaképeim.
Milyen terveid vannak 2017-re a Vágyi Gabriella Art-tal?
Március végére tervezek egy új füzetkollekciót, ezeknek a borítóképei már el is készültek. Ez most ráadásul egy új típusú füzet lesz, mert vonalas spirálfüzetek fognak készülni az eddigi sima laposak helyett. Sokan kérték azt is, hogy legyenek fiús darabok is, mert vinnének a gyereküknek, párjuknak, úgyhogy készülnek fiús / unisex darabok is most, például lesz egy sárkányos füzet is.
Az egyik tervemet már sikerült is megvalósítani: nemrég kötöttem egy együttműködést a Designido.com oldallal. Ez az oldal telefon- és tablettokokat, illetve pólókat készít különböző művészek képeivel, úgyhogy ezentúl már ezeken a felületeken is elérhetőek lesznek az alkotásaim. Ez még annyira új, hogy még feltöltés alatt áll a profilom.
Tervezek tavaszra egy komolyabb fotózást is, melyen terveim szerint egyrészt az új füzetek jelennek meg használat közben, illetve rólam is készülnek majd alkotás közben fotók.
A terveim között szerepel még idén kiadni egy környezetbarát füzetkollekciót is. Ez újrahasznosított papírokból készül majd, és a borítójára kézi festést tervezek. Nagyon jó lenne 2018-ra öröknaptárt is kiadni, ezt is sokan keresték már nálam, de eddig még nem sikerült a megfelelő formát kiötlenem rá.
Nagyon jó lenne emellett többet festeni, mint tavaly, nekem ez adja – többek között – az éltető erőt. Mindeközben keresem a lehetőségeket kiállítani is.
Vágyi Elli
