Aki döntött már fel vörösboros poharat vagy ette le magát meggyel, az érzékelhette, hogy természet bőven ellátott minket pigmenttel. Egyszerűbben fogalmazva, bizonyos anyagok undok foltot hagynak a textilen. Meg a vásznon. Meg a papíron.

Egy ideje már kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom, milyen anyagokkal dolgoztak a korábbi festők, és mi lehet például a Tejet öntő lány biológiai képlete, ez a tanulmány azonban még gyerekcipőben jár. Olyannyira gyerekcipőben, hogy egyelőre az óvodánál maradtam, és csak egy kis csésze teával és kávéval tettem kísérletet.

Pingálás kávéval

Ennek a kísérletnek az apropóját egy a konyhaasztalon felejtett és kihűlt csésze espresso adta. Némi kutakodás árán arra is rájöttem, hogy nem találtam fel a spanyolviaszt, kávéval kitűnően lehet festeni, ha nem vagyunk túl faxnisak a színekre.

A kávé semmilyen meglepetéssel nem szolgál: világosbarna nyomot hagy a papíron, a felvitt felületek szélei pedig a száradás során kicsit sötétülnek, ami szép kontrasztot ad az alakzatnak. Alapvetően nincs nagy kontrollunk afelett, hogy mennyi pigment kerül az ecsetre, így a sötétebb felületeket újabb rétegek felvitelével lehet elérni, ami akvarellben gyakorlottak számára nem lesz nagy kihívás, ugyanakkor az új rétegek nehezen moshatók össze az alsókkal.

Feltételezéseim szerint egy espressonál erősebb kávé (azaz több kávé, kevesebb víz) sötétebb nyomot hagy a papíron, ezzel azonban nem kísérleteztem.

Angolosan, teával

A kávé sikerén felbuzdulva tettem egy kísérletet az English Breakfast teámmal is, de ez olyan halovány nyomot hagyott a papíron, mintha csak vízzel festettem volna, hiába ázott a teafű órákig, és hiába tettem nagyon sok teát nagyon kevés vízhez.

Így esett a választás egy gyümölcsös teakeverékre (különösebben nem panaszkodom, az English Breakfast napi szinten fogy nálam, a gyümölcsteákat viszont főleg vendégeknek tartom fenn). Okulva a kávés élményeimből, két teáskanálnyi teafüvet tettem nagyjából fél deci vízhez, és mintegy fél órát hagytam állni a kotyvalékot.

Az eredmény pedig nem maradt el, gyümölcsteával festeni rendkívül izgalmas. A sötétvörös folyadék intenzív rózsaszín nyomot hagy a papíron, ami a száradás folyamán lassan lilára változik. A sötétség itt is a rétegek számától függ.

(A teakeverékben volt: almadarabok, hibiszkusz, csipkebogyó, ananász, papayadarabok, narancshéj, maracuja-granulátum)

Színkeverés!

Nem lennék igazi festőpalánta, ha nem próbáltam volna ki, hogyan keverhetem össze ezt a két színt. Mivel a kávérétegekből nem volt türelmem kellő mennyiséget felvinni, az alábbi képen a tónusokat egy kis tea hozzáadásával értem el.

A tea és a kávé akkor keveredik szépen, ha mindkét anyag nedves. Az akvarellel ellentétben a már megszáradt „festék” visszaoldása nem olyan egyszerű feladat, így ha ezekkel az anyagokkal festenél, gyors döntéseket kell hozni – bár a tea és a kávé is jóval lassabban szárad, mint az akvarell.

Ti próbáltatok már természetes anyaggal festeni? Mik voltak a tapasztalataitok?