Körkérdés: kinek mi az első kép, ami beugrik a Szépség és a Szörnyeteg hallatán? Mellélőttem, ha azt mondom, hogy 10-ből 10-en válaszoltátok Belle sárga báli ruháját?

Érdekes, hogy egyes mesék olyan ikonikus képi világgal bírnak, hogy szinte beleégtek a köztudatba – Walt Disney erőteljes közbenjárásával – míg más történetek végtelen számú és stílusú illusztratív értelmezést értek meg. A Piroska és a farkas például nagy kedvenc, talán a fekete-fehér-piros örökzöld kombinációjának vagy az erdő misztikusságának köszönhetően.

Ezzel szemben a Szépség és a Szörnyeteg olyan mese, amit legtöbben a Walt Disney verzióhoz kötnek, holott ez a sztori a lehetőségek egész tárházát hordozza magában illusztrációs szempontból – első sorban a Szörnyetegnek köszönhetően.

A Szépség és a Szörnyeteg téma már hosszú ideje piszkálja a gondolataimat, így most arra gondoltam, megmutatok néhány, Walt Disney-től egészen eltérő értelmezést.

Amit a történetről tudunk

A Szépség és a Szörnyeteg történetét először a 18. században jegyezték fel Franciaországban, és a Grimm mesékhez hasonlóan számtalan hosszabb-rövidebb verzióban megtalálható. Bár nem népmeséről van szó (a szerző Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve), már a 2. században szó esett csinos hölgyekről, akik disznókhoz mentek feleségül. :D

Az „eredeti” mesét magyarul nem találtam meg, csak a Wikipedia összefoglalójából derül ki egy s más, angolul azonban több verzió is megtalálható a neten, pl. itt és itt. Talán nem meglepő, hogy az eredeti történet (mint annyi más gyerekeknek szánt horror mese) sokkal sötétebb, brutálisabb, mint a kedves-cukros rajzfilm változat, ugyanakkor sokkal bonyolultabb is, több szereplővel és intrikával.

Illusztrációk: Gabriel Pacheco

Örök kedvenc. Sötét, misztikus, ugyanakkor az elvarázsolt kastély minden meseszerűsége benne van. Nagyon tetszik a színpaletta választás, hogy a képek majdnem monokrómok.

Meg Park

Igazi gyerekeknek szóló illusztráció sorozat, ami célközönségében nagyon közel állhat a rajzfilméhez, a stílus mégis más. A színválasztást itt is nagyon szeretem, a sok kék és lila teljesen áthozza a táj hidegségét.

David Sala

David határozottan szecessziós hangulatú Szépség és a Szörnyeteget hoz, tetszik a montázs technika, a Szörny itt nem tűnik különösebben barátságos figurának.

Még néhány Szörny

Ennek a mesének a Szörnyeteg a legizgalmasabb része, a mese ugyanis nem igazán ad támpontot arra, hogy is néz ki ez a félig állat, félig ember figura. A képek rajzolói sorrendben: Julie Rouvière, Ania Mohrbacher és Runa Rudaya

Saját értelmezések

Részben azért is ástam ilyen mélyre a Szépség és a Szörnyeteggel kapcsolatban, mert magam is nekiálltam néhány illusztrációnak ebben a témában. A 2017-es könyvhéten belebotlottam olyan apró mesekönyvekbe, amik szöveg nélkül mondanak el egy történetet, és azóta foglalkozom a gondolattal, hogy elkészítem a Szépség és a Szörnyeteg hasonló verzióját. Itt persze még nem tart a projekt (és komolyabb érdeklődés hiányában nem is valószínű, hogy fog), de született néhány kép, amiket nagyon szerettem csinálni.

A tussal készült változat érdekessége, hogy „jelmeztervezésben” a 16. századhoz fordultam, bár a díszletek inkább Maria Antoinette-re hajaznak. Érdekesnek találtam az ötletet, hogy egy 18. században íródott történetet visszadobjak 200 évvel korábbra, amikor még a körgallérok voltak divatban.

Bár a tusos változat is izgalmas, azért mesét illusztrálni színekkel az igazi. A barna és a kék párosítását már rég ki akartam próbálni, csak úgy, mint a negatív formák használatát. Az eredeti történetben ugyan semmilyen rózsa nem szerepel, ez csak Walt Disney fantáziája, azért ez az elem az én fejemben szervesen hozzátartozik a meséhez.

Neked melyik a kedvenc változatod? Érdekelne egy szavak nélküli mesekönyv?