Művészek közt a másolás meglehetősen tabu-téma. Emelkedett körökben az a hír járja, hogy aki másol, az egyrészt lop, másrészt csal, harmadrészt nem a megfelelő módon fejleszti a készségeit. Micsoda szerencse, hogy sem emelkedett körbe nem tartozom, sem Művész nem vagyok! Így nyugodt szívvel megoszthatom, mit gondolok a témáról.

Kezdjük a kályhánál…

Az ember pici korától kezdve másolással tanul. Lemásolja a hangokat, amikor beszélni, a mozdulatokat, amikor járni tanul. Valahogy így működik a művészet is. A művészek sem tesznek mást, minthogy maguk elé ültetik a modellt, és „lemásolják”, amit látnak. No persze ez ennyire azért nem egyszerű, hiszen előbb összeállítanak egy kompozíciót, illetve 3D alapján, saját stílusban alkotni nem egészen ugyanaz, mint lekoppintani valaki másnak a munkáját, de abban megegyezhetünk, hogy a másolás a homo sapiens tanulási folyamatának alapja.

Mi van a másik oldalon?

Tavaly igen nagy port kavart, amikor a felszínre bukott, hogy a Zara szó és hang nélkül lenyúlta egy amerikai designer, Tuesday Bassen munkáit, és a saját termékeire nyomta őket. Ezt az esetet a hátára kapta a médiacunami, így minden valamire való alkotó részt vett a közfelháborodásban, ám az ilyesmi sajnos nap mint nap előfordul. Érthető tehát, hogy a művészek meglehetősen érzékenyek arra, ha a munkáik a beleegyezésük nélkül köszöngetnek vissza a világhálón, vagy akár az offline valóságban.

Na és a fejlődés…?

„Művész” karrierem – különösen az emberábrázolás terén – azzal indult, hogy fotókról másoltam. Azok azonban, akik akkor komolyan vették a munkásságomat, óva intettek ettől, mondván ezzel nem hogy nem tanulok meg embert rajzolni, hanem még rossz beidegződéseket is szerzek. Rajzoljak inkább élő modellek alapján. Feltételezem, hogy igazuk volt, bár jelenleg ennek nem érzem nagy kárát, lévén nem túl sok realisztikus portrét rajzolok az utóbbi időben. Kétségtelenül létezik azonban egy paradoxon: komoly művészek valóban nem rajzolnak fotók után, ugyanakkor gyakran másolják nagy művészek munkáit, hogy ebből tanuljanak.

Ezzel el is hangzott a lényeg:

az, hogy etikus dolog-e lemásolni más művészek munkáit, valójában attól függ, hogy mi a célod vele és hogyan teszed ezt.

Rengeteget lehet tanulni egy adott technikáról, stílusról csupán azzal, hogy lemásolod valakinek a munkáját. A saját stílusod kialakításában is sokat segíthet, ha „felpróbálod” 50-60 alkotó munkáit, hogy állnak neked. De természetesen senki nem fog megkövezni akkor sem, ha pusztán saját szórakoztatásodra otthon lemásolod valakinek a munkáját, feltéve, hogy ezt nem osztod meg az interneten – vagy ha megosztod, akkor feltünteted, hogy a munka nem a tiéd, illetve hogy ki az eredeti alkotó.

Összefoglalva tehát…

A másolás a megfelelő szabályokat betartva nem hogy nem bűn, de még a hasznodra is válhat. Nyugodtan másolj, ha

• tanulnál az adott technikáról
• tetszik a művész stílusa, és szívesen kipróbálnád magad ebben a formában
• kereskedelmi hasznod nem származik a munkából (nem adod el, nem megrendelésre dolgozol)
• pihenésképp alkotnál, de nincs erőd kitalálni valami világrengetőt
• nem akarod megosztani a munkád
• megosztanád, de felvállalod, hogy másoltad, és feltünteted az eredeti alkotó nevét

Mindezek ellenére ha teheted, mindenképp dolgozz inkább saját munkákon. Természetesen ez jóval nagyobb energiabefektetést igényel, inspirációra pedig ugyanúgy szükséged van, de összehasonlíthatatlanul nagyobb lépésekben fogsz fejlődni, mintha szolgai módon lemásolnád más művészek alkotásait.

Ti szoktatok másolni? Mi a véleményetek erről a megosztó témáról?

A fenti képet Rose Henges műve alapján festettem egy kisebb válság közben/után.