Azon kevesek, akik élőben is látták a munkáimat jól tudják, hogy nagy részük A5-A6 méretben készül. Ez a szokásom nem tudományosan meghatározott döntés következménye, hanem egyszerű népi megfigyelés alapján kialakult helyzet: kicsiben alkotni ugyanis jó. Nem csupán jó, hanem felszabadító, kielégítő, és határozottan egyszerűsíti az életet.

Így kezdtem…

Festő tanulmányaim kezdetén beszereztem egy B4 méretű akvarelltömböt (a B4 az A4 méretnél pár centivel nagyobb). A 200 lapból még mindig van néhány, bár az utóbbi egy évben sokuk végezte úgy, hogy kettévágtam. Egy szó, mint száz, B4 méretben kezdtem akvarelleket festeni, és a következőket tapasztaltam:

• fehér papír-frász: ülök az üres papír felett, és nem tudom, mivel fogom megtölteni ezt az óriási(nak tűnő) felületet, ezért inkább nem is csinálok semmit, hanem elpakolom az egész hóbelevancot.
• ha mégsem pakolom el: képtelen vagyok egyenletesen, szépen eloszlatni a festéket a nagy felületen
• a 0-2-4-6-os ecseteim alkalmatlanok ilyen méretű felületek befedésére, a 0-s ecsettel festhető mikroszkopikus részletek pedig egyszerűen eltűnnek

Vegyük észre, hogy itt azért nem A0-s méretű lepedőkről beszélünk, hanem pusztán egy A4-es lapnál picit nagyobb akvarellpapírról. Kétségtelen, hogy kicsit komplexusos vagyok…

A bölcsesség

Az építészetről folyó egyik „súlyos” diskurzusunk során egy művész barátom a következőt jegyezte meg:

Mindenki más léptékben szeret dolgozni. Van olyan, aki több ezer négyzetméteren éli ki a kreativitását, más teáskannát tervez, a harmadik egy drágakő foglalásával szeret bíbelődni órákig, csipesszel.

A válasz tehát evidens: az én komfortzónámba nem hogy a felhőkarcoló, de még egy A3-A4-es lap sem fér bele igazán. Úgyhogy kétségbeesés helyett szépen nekiálltam félbevágni a B4-es akvarelltömböm lapjait.

Az „erdei állatok” sorozat egy darabja (A6)

Egyetemes igazság: piciben alkotni minden kezdőnek jó

Amellett, hogy hozzám ez a lépték áll közel, akad azért néhány univerzális előny is, ami miatt jó dolog kicsiben festeni – legalábbis ami az akvarellt illeti. Szeretem ezt a méretet, mert

• hamar elhozza a sikerélményt
• valahogy nem tűnik akkora veszteségnek, ha elrontom, emiatt
• szívesebben kísérletezek vele
• könnyen szállítható, bármilyen táskába belefér
• jól kezelhető méret az asztalomon
• nem ijeszt meg a tök üres papír látványa, hiszen nem tűnik lehetetlennek egy ilyen méretű felület megfestése

Ezek miatt a kisebb méret azoknak a kezdőknek is tökéletes, akik nem bíznak magukban. Végeredményben ami a festés élvezeti értékét illeti, nem a méret a lényeg. Akármilyen piciben dolgozik valaki, a festés élménye ugyanaz.

Mikor használom mégis a nagy lapot

Emellett azért előfordul, hogy nagyobb lapon dolgozom, ha a helyzet úgy kívánja. Vitathatatlan, hogy a nagyobb papír több részlet kidolgozását kívánja meg, ezért – véleményem szerint – komolyabb rajztudást is igényel, és nyilvánvalóan más eszközöket is. A tavalyi letölthető naptárak koszorúi mind a B4-es lapra készültek, de készítettem anilinnel illusztrációt A3-as lapra is (határozottan a komfortzónámon kívül!).

Érdekesség egyébként, hogy az akvarell mérethatárait lehet feszegetni. Lars Lerin kortárs svéd festő az, aki olyan méretű akvarellképeket fest, hogy ekkora papírt már nem is gyártanak, ezért összeragasztja őket. Le a kalappal…

Utóirat

A fentiek kifejezetten az akvarell technikára vonatkoznak. Használtam már olyan anyagokat, amelyekkel egyenesen hátrány, ha az ember kicsiben akar dolgozni, ilyen a szén vagy a pasztellkréta. Ha más médiummal próbálkozol, kísérletezd ki, hogy mi az adott technikának legideálisabb méret.

Ti milyen léptékben szerettek leginkább dolgozni?