Nem rég válogattam a Youtube videó terveim között, és rábukkantam ennek az irománynak a vázlat formájára, amit 2022 novemberben írtam. Most már kicsit más élethelyzetben vagyok (szerencsére), ezért videó nem lesz belőle, de mégis úgy gondolom, vannak benne fontos gondolatok, ezért kibővítettem, hogy legyen belőle egy blogbejegyzés.

Pár napja hallottam először a No Backup Plan youtube csatornán a Four Burners Theory-ról. Kerestem, hogyan lehetne ezt jól magyarra fordítani, de nem találtam, úgyhogy inkább elmondom, miről van szó.

Ez a teória lényegében a munka-magánélet egyensúlyra vonatkozik, és arról szól, hogy a számunkra fontos dolgok, amik energiát igényelnek, 4 nagy csoportra oszthatók:

1. család,
2. barátok,
3. munka,
4. egészség

És akármennyire szeretnénk, ebből a 4-ből maximum 3-ra tudunk egyszerre koncentrálni, és ha igazán kiemelkedőek akarunk lenni valamiben, akkor inkább kettőre. 

Az embernek több lehetősége van: vagy kiválaszt 2-3 elemet ezek közül és azokra fókuszál, vagy fókuszál ugyan mind a 4-re egyszerre, de akkor semmiben nem maximalizálja a benne rejlő potenciált. 

Számomra nagyon elgondolkodtató volt ez az elmélet, mert jelenleg úgy érzem, hogy teljes káosz uralkodik az életemben. Régen azt gondoltam, hogy erős oldalam az idő menedzsment, mert általában mindent be tudok fejezni határidőre, nem is vagyok különösebben halogató típus, de most épp ez az, ami ment a levesbe. A legkevésbé sem találom a munka-magánélet közti egyensúlyt, mindenre szeretnék egyszerre koncentrálni, ami azt eredményezi, hogy össze-vissza kapkodok, és ami nincs legalább háromszor felírva, azt elfelejtem.

Az igazság az, hogy az elmúlt években nagyon erősen koncentráltam a munka buborékomra. A legtöbb kreatív energiámat arra szántam, hogy felfuttassam a kis vállalkozásomat, vagy legalábbis megélhetést faragjak belőle – és ennek van is valamilyen eredménye. 

Kb. egy évvel ezelőtt viszont elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy ez már nem elég. Egész pontosan akármennyire is szeretem és büszke vagyok arra, amit csinálok – és ez a jövőben sem fog változni – azt hiszem, az életcélom mégsem ez. De legalábbis most egy olyan életszakaszban vagyok, amikor a munka inkább egy eszköz arra, hogy az életem más területeire is tudjak koncentrálni, első sorban a kapcsolataimra, másodsorban az egészségemre.

Vagyis eszköz lenne, ha nem érezném azt, hogy ha egy brutális gazdasági válság közepén úgy döntök, hogy a munkámat háttérbe szorítom, akkor lehúzhatom rolót. Néha úgy érzem, hogy a szabadúszást egyszerűen nem lehet másképp csinálni, mint 100% erőbedobással, vagy legalábbis nagyon sok év tapasztalat kell ahhoz, hogy megendeghessek magamnak egy komolyabb szünetet.

Úgyhogy most éppen küzdök. Küzdök, mert ösztönösen érzem, hogy a belső változások, amiken épp keresztül megyek, egy nagyobb befelé figyelést igényelnének. Az agyam is folyamatosan jelez: sokszor halogatom a munkát, aztán pánikszerűen befejezek dolgokat határidőre. A memóriám szinte megszűnt létezni, úgyhogy a naptáram a legjobb barátom, de még így is sok mindent elfelejtek.

Most úgy próbálok valahogyan optimalizálni, hogy azokra a projektekre inkább nemet mondok, amik sok időbefektetést igényelnek, de anyagilag nem hoznak különösebben jól. Persze a mostani gazdasági helyzetben minden egyes nemet mondás riadalommal jár, de közben annyira máshol vagyok fejben, hogy iszonyatosan nehezemre esik megrendelésre kreatívnak lenni.

Az alkotó munka nagyon komoly jelenlétet igényel – lényegében ettől olyan örömteli, ettől élem meg benne a flow állapotot – de ha éppen valami fontosabbnak tűnő gondolat jár a fejemben, akkor iszonyatosan nehéz abból kiszakítani magamat, és a tervezésre összpontosítani.

Érdekes, hogy maga a festés a legkevésbé sem fáraszt, tehát olyasmin gond nélkül tudok dolgozni, amin nem kell túl sokat gondolkodni. Most abban a fázisban vagyok, hogy ha az ügyfél részletesen megmondja, mit szeretne látni, és csak az a dolgom, hogy csináljam meg, akkor bátran igent merek mondani. A gond ott kezdődik, amikor nem az iparos munkára, hanem a kreativitásomra, a teremtő erőmre van szükség. Ez az, ami most valahol máshol van épp. 

Ugyanakkor akármilyen kaotikus is körülöttem az élet, továbbra is teljes magabiztossággal mondok igent a barátaimmal való találkozásokra, beszélgetésekre, színházra, vagy például a balett órákra, amire járok. Most épp nagyon fontos a kapcsolódás, vagy épp a kikapcsolódás, amikor táncolok, és semmi másra nem figyelek, csak a testemre.

Úgyhogy most leginkább próbálom elfogadni, hogy ez éppen egy ilyen időszak az életemben, igyekszem valahogy jól nyomni ezt a kötéltáncot, és nem elfelejteni a legfontosabbakat. Ami meg egy kicsit is kevésbé fontos, az már nem érdekes. 

A Four Burners Theoryról készült videót pedig nézzétek meg, nekem nagyon hasznos és elgondolkodtató volt. Ha van kedvetek, írjátok meg a véleményeteket kommentben!