Blog post

5 hiba, amit a kezdő akvarellező elkövet (és hogyan kerüld el őket)

A akvarell workshoptartás áldásairól az elmúlt két hónap már meggyőzött, arra viszont kevéssé voltam felkészülve, hogy én is mennyit tanulhatok a tanítványoktól. Bizonyos dolgok fölött hajlamos voltam elsiklani, mint „nem fontos”, vagy „egyértelmű” információ, amikről kiderültek, hogy nem is olyan egyértelműek. Ezek tehát azok a hibák, amikre egy kezdő akvarellezőnek érdemes odafigyelnie – és persze elkerülnie.

Nem akvarellpapírt használsz

Az első és legfontosabb, ha akvarellhez nyúlsz, hogy mindig akvarellpapírt használj. Ebben a technikában nagyon sok víz kerül a hordozófelületre, ezért egy sima fénymásolópapír vagy akár egy vastagabb műszaki rajzlap sem megfelelő, mert ezek más alapanyagból készülnek, és nem tudnak annyi vizet felvenni, mint a gyapot tartalmú akvarellpapír. Ha részletesebben olvasnál a témáról, keresd fel a kis akvarellpapír kalauzomat.

Túl vékony ecsetet használsz

Egyelőre nem ismerek olyan festőt, aki ne esett volna ebbe a hibába – velem az élen. Bár nagyon csábítónak tűnik a hajszálvékony ecset, hiszen rendkívül részletes vonalakat lehet vele festeni, ezt inkább a végére hagyd, amikor már tényleg a részletekre koncentrálsz. A festés, mint műfaj, nem vonalakban, hanem foltokban gondolkodik, ezért inkább a felületek kitöltéséhez alkalmas ecsetet érdemes választani. Egy nagyobb ecset több vizet és egyben pigmentet is képes hordozni, ami azt jelenti, hogy egy vízbe mártással nagyobb felületet tudsz kitölteni vele, nem kell újra meg újra festékbe és vízbe mártani az ecsetet – ami pedig azt jelenti, hogy kevesebbszer kell a színkeverés vagy a pontos festék/víz arány eltalálásának nyűgjét végigszenvedni. A kerek akvarell ecsetek vége ráadásul általában hegyes, így ha nem nyomod rá a papírra, akár a vékony ecsetre jellemző finom vonalakat is meg tudod festeni egy vastagabb ecsettel. Ha még többre vagy kíváncsi a megfelelő ecsetválasztással kapcsolatban, elolvashatod a kis ecsetkalauzt.

Nem használsz elég vizet

Bevizezed az ecsetet, majd hosszú percekig körözöl a festékben, mielőtt felviszed a papírra? Ne csodálkozz, ha a színek szinte feketék lesznek a papíron. Ez különösen a jobb minőségű, magas pigmenttartalmú festékeknél jellemző, de a workshopon az anilines vízfestéknél is belefutottunk. Persze a megfelelő festék-víz arány márkánként változik, ezért az elején érdemes kísérletezni, de az akvarell a temperával vagy az akrillal ellentétben sok víz használatára épül, és már viszonylag kevés festékkel+sok vízzel is élénk színeket tudsz elérni. Nem kell félned a sok víz használatától, az akvarellpapír el fogja intézni a felesleget, ha pedig nem, akkor olvass tovább! :)

Papírtörlővel tunkolod a papírt, hogy eltávolítsd a fölösleges vizet

Bár a „fölösleges víz” fogalom szinte ismeretlen az akvarellben (előbb-utóbb úgyis felszívja a papír, a fölösleges víz pedig elpárolog, az egész pusztán türelem kérdése), azért előfordulhat, hogy sürgősen el kell távolítani a papíron terpeszkedő pocsolyát. Ilyenkor még véletlenül se ess neki a papírtörlővel, mert még ha akvarellpapírt is használsz, a nedves papír sokkal érzékenyebb, mint a száraz, és könnyen felsértheted a papír felületét. Ha pedig egyszer felsértetted, a papír többet nem gyógyul, a sérült részen „szőrössé” válik, és ezzel már semmit nem lehet kezdeni. A jó hír azonban az, hogy van megoldás: mosd ki az ecsetet (olyan alaposan, hogy semmilyen színt ne hagyjon a papírtörlőn), majd szárítsd meg a papírtörlőn. A száraz ecsettel simítsd végig a vizet. Az ecset ilyenkor úgy működik, mint egy szivacs: magába szívja a vizet, miközben gyöngéden simítja végig a papír felszínét. Minél nagyobb ecsetet használsz, annál gyorsabban végzel, és annál kevesebbszer kell ismételned a fenti folyamatot, de még egy nagy ecsettel is valószínű több kört kell futnod. Hiába, az akvarell türelemjáték. És ha már itt tartunk…

Nem várod meg, amíg az egyes rétegek megszáradnak

Amikor két felület találkozik – pl. egy piros virágszirom és egy zöld levél – akkor eldöntheted, hogy a két szín élesen elváljon egymástól, vagy összefolyjon. Ha az éles találkozást választod, akkor nagyon fontos megvárnod, hogy az elsőnek festett felület (pl. a piros) teljesen megszáradjon, mielőtt nekiesel a szomszédos színnek (zöld). Ha nem így teszel, akkor a két szín összefolyik. Az akvarell szeret trükközni a festővel, és úgy kinézni, mintha száraz lenne, miközben a valóságban még vizet rejteget a papír rostjai között. Ha biztosra akarsz menni, tedd a tenyered a száraznak tűnő foltra: ha még hűvösnek érzed, akkor még nedves. Valóban nem könnyű kivárni, hogy minden megszáradjon, ezért általában igyekszem úgy festeni, hogy ameddig a jobb felső sarokba festett elem szárad, addig meg tudjam festeni a bal alsó sarokban lévő elemet – tehát lényegében időtervet készítek, hogy mikor mit csinálok. :D Ha ez nagyon autista megoldásnak tűnik (igen, van benne valami…), akkor használhatsz hajszárítót. Ilyenkor arra figyelj, hogy minél messzebbről fújd a levegőt, ha ugyanis elfújod a vizet, akkor az vinni fogja magával a pigmentet is. A legjobban teszed, ha felülről fújsz, minimum 60-80 cm távolságból.

Ezeket a hibákat elkerülve már jó úton vagy az akvarellezés felé. Ha még több trükkre vagy kíváncsi, vagy személyesen tennéd fel a kérdéseidet, gyere el a workshopomra január 26-án. Jegyek elérhetők itt. Ha inkább írásban teszed fel a kérdéseidet, írj kommentet itt alul. Te milyen problémákba futottál már bele az akvrellel?

Post a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Previous Post

Next Post