Néhányan talán már tudjátok, hogy az egész családban nagy népszerűségnek örvend az alvószemüveg műfaj. Mostanra már jó néhány alvószemüveg varrásán túl vagyok, ám ezúttal is sajnálattal kellett levonnom a következtetést: még mindig nem tanultam a hibáimból. Kezd ugyanis hagyománnyá válni, hogy ha alvómaszkot varrok, két végtermék születik: egy elbénázott, és másodjára egy sikerült példány. Úgyhogy most jött el a pillanat, hogy leírom a tapasztalatokat, saját magam okulására csak úgy, mint másokéra, így ahelyett, hogy újabb időt és anyagot pazarolnék egy elbénázott alvószemüvegre, helyből a tökéleteset alkossam meg.

Egy kis háttérinfó: miért?

Ezt a csillagképes alvószemüveget magamnak készítettem, mivel a régit angliai barangolásaim során valamelyik hostelban felejtettem. Az őszi túra után a téli sötétségben nem volt nagy szükség erre az amúgy nélkülözhetetlen darabra, de most már teljes erejével tombol a nyár, és hajnali 5 után már gondban vagyok az alvással (a tetőablakon se redőny, se függöny, annál több reggeli napfény).

A csillagok, galaxisok világa nekem oly mértékben a nyárhoz kötődik, hogy így júliusra már viszket az ujjam, hogy az éjszakai égboltot fessem/rajzoljam/varrjam, úgyhogy nem is volt kérdés, milyen lesz a dizájn.

Még egy kis háttérinfó: így készül egy alvómaszk

Általában két darab textil és a kettő közé varrt gumiszalag kell az alvószemüveghez. A belső felét általában fekete bársony vagy plüss anyagból készítem, a külső a dizájntól függ. Jelen esetben egy régi pólót hasznosítottam újra, úgyhogy sötétkék pamutról van szó. A munkafolyamat így zajlik:

• formára vágom a két anyagot
• kidekorálom a felső részt. A csillagképek formáját varrógéppel spontánul varrtam rá, minden előzetes tervezgetés nélkül (bár kicsit keresgéltem az interneten csillagképek után). A csillagok pici műanyag gyöngyökből készültek.
• összevarrom a két réteget úgy, hogy az anyagok fonákja nézzen kifelé. A varrás nem megy körbe, hagyok egy kb. 5 cm-es rést, amin keresztül kifordítom a kész szemüveget, így már a színük látszik.
• kívülről óvatosan összevarrom a rést és rögzítem a gumit.

Hibák, és amiket tanultam belőlük

• mielőtt nekiállnál az egésznek, készíts sablont papírból (vagy tölts le egyet). A sablon akkor jó, ha döbbenetesen nagynak tűnik. Mikor varrás után kifordítod, gyakorlatilag fele akkorára zsugorodik (legalábbis a dermesztően kicsi végeredményre meredve mindig így tűnik)
• ha a sablonod szimmetrikus is, a kivágott darab nem lesz az, akármilyen ügyes is vagy a szabászat terén. Inkább hajtsd félbe a textilt a sablonnal együtt, és duplán vágd ki a formát, így szimmetrikus lesz
• figyelj rá, hogy mindkét darab anyag pont ugyanolyan formájú legyen. Ha nem egyformák, szabd addig, míg ugyanolyanok nem lesznek (ellenkező esetben megint előfordulhat, hogy a kutyád méretére sikerül a szemüveg, ugyanis ha nem egyforma méretűek az anyagok, akkor kézben nagyobbnak hat az összkép, mint amilyen valójában, és ezt csak az összevarrás után fogod észrevenni)
• a dizájn kitalálásakor vedd figyelembe az anyag tulajdonságait. Meglehetősen macerás dolog például rugalmas anyagra csillagképeket hímezgetni
• találd ki a mintát előre – legalább papíron – mielőtt tűt és fonalat ragadnál. A csillagképek varrásánál véletlenül eltaláltam a formát, de a gyöngyökkel már több volt a gond: jó néhány fajtát kipróbáltam, mielőtt megtaláltam a megfelelő méretet és színt, és nem lett volna kötelező mindet felvarrni
• talán egyértelmű, de én ezzel is mellényúltam: mérd le a fejed körméretét, mikor már a kész szemüveget tartod a kezedben, és ahhoz igazítsd a gumiszalag hosszát. Hiába mérted le előre és vettél megfelelő méretű gumit, a szemüveg sosem akkora lesz, mint tervezted, és elég kellemetlen, mikor boldogan a fejedre próbálod a kész művet, és az a nyakadba pottyan, mert túl hosszú gumit varrtál fel

Remélem, ez a néhány jó tanács segít majd más kreatívoknak is, és hogy Ti nem követitek majd el ugyanezeket a hibákat – és hogy én sem követem el őket többet :D