Az illusztráló workshop egyik konklúziója ez volt: elkényelmesedtem, nem kísérletezek új technikákkal, egyszerűen beleültem az akvarellbe. Persze nincs abban semmi rossz, ha az ember belemerül egy médiumba és kitanulja annak minden csínnyát-bínnyát, de sok izgalomtól esik el az, aki a lábujját sem teszi ki a komfortbuborékon kívülre. Ezért úgy döntöttem, hogy egy új sorozatot indítok: megismerkedek számomra új technikákkal és szépítgetés nélkül megírom a csupasz tapasztalatokat.

Az anilin először teljesen átvert, ugyanis akvarellnek álcázta magát, és így töltött velem pár boldog esztendőt. Mikor aztán fény derült a turpisságra, igencsak bedühödtem és a fiók mélyére száműztem a dobozt, egészen a közelmúltig.

Mi ez, és hogy működik?

Valójában egy kicsit most csalok, hiszen az anilin nem egészen új technika a számomra: az akvarellhez nagyon hasonlóan működik, csupán annyi a különbség, hogy az anilin színei sokkal erőteljesebbek, élénkebbek. Emiatt mindig érdemes előtte egy papíron kipróbálni a színeket, nehogy meglepetés érjen, de sok vízzel keverve könnyű elérni a pasztell árnyalatokat is.

Az akvarellhez hasonlóan az anilinnel is rétegesen festek. Ez azt jelenti, hogy mivel nem fedőfestékről van szó, ezért ha egy festékrétegre újból ráfestek, akkor átüt az alatta lévő szín/réteg. Ezzel nagyon szép hatásokat lehet elérni (pl. ha az alatta lévő réteg már száraz), de ha új vagy, érdemes kicsit kísérletezni a „nedvesre nedves” illetve „szárazra nedves” technikákkal, hogy kitapasztald, hogyan működik az anyag.

Alapvetően mindig keverem a színeket, mert a 12 színű készletemben igazi „tubusszínek” virítanak, de ebből a 12 színből minden létező árnyalatot ki lehet keverni. Az anilinnek már az alapszínei is sötétebben mutatnak papíron, mint az akvarellnek, de itt is igaz, hogy fekete keverése helyett inkább több réteg alkalmazásával igyekszem sötétíteni, ha kell. Ahogyan az akvarellnél is, fehér festék gyakorlatilag nem létezik, erre a papír fehérjét kell használni – azaz már az első pillanattól tudnod kell, hogy az adott felület világos lesz. (Ezért is haladok általában világos felületektől a sötétekig).

Az anilines technika sok vizet igényel, így ezzel is akvarellpapírra érdemes dolgozni, amit előzőleg a rajztáblára/asztalra kell ragasztani (ha ezt nem tesszük meg, a kész mű gyakran meghullámosodik, mikor megszárad). Mint azt az illusztrációs workshopon megtudtam, a profik erre enyves ragasztószalagot használnak, nekem azonban a sima Tesa vált be legjobban. Akkor feszül ki leginkább a papír, ha először egy nagyobb ecsettel/szivaccsal bevizezed, majd pár perc száradás után felragasztod. A nedves papírnak nagyobb a felülete, mint a száraznak, így ha nedves állapotában ragasztod le, majd hagyod megszáradni, akkor szépen kisimul a lap. Ez a procedúra kicsit hosszadalmas, és én nem is vagyok túlságosan finnyás, így általában száraz állapotában ragasztom fel a papírt, festek rá, hagyom megszáradni, majd mikor a festék megszáradt, felszedem a ragasztót – így sem lett még hullámos a munkám.

Ezt olvastad már?

A sóher kezdő 9 elengedhetetlen festőkelléke
Műhelytitkok #3 – Rajziskolában voltam
Így léptem túl a „tehetségtelen” címkén

Mit, hol, mennyiért?

Ha anilinnel festenél, minden alapanyagot megtalálsz egy sima papírboltban. Kell hozzá:

• anilines vízfesték (én az Anilinky-t használtam, 1490 Ft itt)
• ecsetek (500-600 Ft-tól, mérettől függően)
• akvarellpapír (kb. 120-200 Ft/A4-es lap)
• ragasztószalag, amivel leragasztod a papírt (500 Ft itt)

Mennyi időbe telik ezzel dolgozni?

Pont ugyanannyiba, mintha akvarellel festenél, azaz már fél óra alatt is összedobhatsz valami csodásat. Az akvarellhez hasonlóan az anilinnel is lehet rétegeket festeni, amik szépen átsejlenek egymáson, ha megvárod, hogy az alsóbb réteg megszáradjon, így értelemszerűen több időt vesz igénybe, de hajszárítóval nyugodtan rá lehet segíteni a száradásra.

Ilyennek találtam

Nagy kedvenc marad, mert a ragyogó színekkel nagyon vidám dolgokat lehet készíteni. Ha például éjszakai égboltot festek, akkor most már biztosan inkább anilint használok majd akvarell helyett, mert a végeredmény sokkal izgalmasabb. Ugyanakkor ha nem épp gyerekeknek szóló képet készítek, akkor csak nagyon nagy hígításban, sok vízzel keverve fogom alkalmazni, mert könnyen „fagylalt-színű” lehet a kompozíció.