Természetes festékekkel (khm… kajával) papírra dolgozni mindig izgalmas: sok festékanyaggal teli élelmiszer van körülöttünk, de a papíron mind-mind másképp viselkednek. Az eredetileg cikksorozatnak szánt kísérletezés azonban megállt a teánál és kávénál, úgyhogy így másfél év után most újra felveszem a fonalat. A következő próbálkozáshoz szintén itthon fellelhető alapanyagokat használtam: vörösbort és céklát.

Vörösbor

A vörösborral való festés nem annyira valóságtól elrugaszkodott ötlet, egészen komoly alkotások is készültek már ezzel a „technikával”. Lássuk, hogy első próbálkozásra mik voltak a tapasztalatok:

Színét tekintve a vörösborral hasonló volt az élmény, mint a kávéval: míg a festék mélyvörös (kávénál fekete), addig a papíron hagyott nyom gyakorlatilag halvány rózsaszín (kávénál sárgásbarna). A száradás során azonban a vörösbor a gyümölcsteához hasonlóan változtatja a színét: felvitelkor kifejezetten rózsaszín, száradás után viszont inkább lilába hajlik.

A vörösbor rétegezhető és átlátszó, akár az akvarell – bár a rétegek sokkal lassabban száradnak, mint az akvarell esetében. Kipróbáltam vele a szárazra nedves (gömböcök) és a nedvesre nedves (jobb oldali álló téglalap) technikát is, mindkettő működik. Értelemszerűen minél több réteget viszel fel, annál sötétebb foltot tudsz festeni. Ha ehhez nincs türelmed, akkor a sötét színt másképp is elérheted: igyál meg egy pohár bort este, aztán ne mosd el a poharat. :) Reggelre a pohár alján egy cseppnyi ragacsos bort fogsz találni, ami sokkal töményebben tartalmazza a festékanyagot, mint a folyékony állapotú bor. Egy vastagon felvitt felület viszont sokkal lassabban szárad, a képen a legfelső téglalap például több mint 40 percig nedves maradt.

Cékla

A természetes festékek közül eddig határozottan a cékla viszi a prímet. Csodálatosan élénk rózsaszín nyomot hagy a papíron – bár a borhoz hasonlóan egy pár órát ezt is lehet „szárítani” egy tálban, hogy töményebb legyen. A világosabb színek víz hozzáadásával könnyen készülnek.

A végeredmény kissé ragacsos – bár ez alighanem annak köszönhető, hogy a savanyúságként kapható cékla, amit használtam, hozzáadott cukrot is tartalmaz. Ugyanakkor nedves és a megszáradt szín között nincs nagy különbség. Ha inkább friss céklával dolgoznál, ebben a videóban láthatod, hogyan érdemes előkészíteni a festéket.

A színátmenetek, a rétegelés és a nedvesre nedves technika is kiválóan működik a céklánál, a már megszáradt felületek azonban nem oldódnak össze újra.

Szerintetek milyen természetes festéket próbáljak ki legközelebb? :)