Van abban valami felszabadító, amikor az ember úgy alkot valamit, hogy az ég világon semmilyen célja nincs vele. Ebben a szellemben, kicsit talán terápiás célzattal álltam neki pár hete a saját kis zine-em elkészítésének.

No de mi is az a zine (ejtsd: „zín”)? Leegyszerűsítve a zine egy egyedi vagy kis példányszámú újság/füzet/rövid könyv, ami szinte bármilyen tartalommal megtölthető, hiszen saját terjesztésű, így a publikálás semmilyen cenzúrába nem ütközik. Gyanítom, hogy a ’zine’ szó a ’magazine’ rövidítéséből született, bár erre nincs bizonyítékom.

Nem mondhatom, hogy a zine készítésének szabályai lennének (az egésznek pont a tökéletes szabadság a lényege), trendek azonban megfigyelhetők. Ehhez képest az én kis zine-em viszonylag rendhagyó, talán inkább miniatűr scrapbook-nak kéne nevezni, de hát Shakespeare óta tudjuk, hogy a név igazából nem mérvadó.

Lényeg a lényeg, összeollóztam egy aprócska önismereti füzetet. Mondhatni szó szerint, ugyanis kollázs technikával dolgoztam, szabtam, ragasztottam, téptem. Az eredeti ötletet Jordan Clark egyik videójából merítettem, amiben bemutatja, hogyan kell A4-es papírból kis füzetet hajtogatni. Nem lennék igazi jegyzetfüzet-őrült, ha nem álltam volna neki azonnal, hogy legyártsam a saját füzetkémet.

A hat lapból és első-hátsó borítóból álló füzet annyira kicsi, hogy komolyabb jegyzetek írására még gondolni sem érdemes, úgyhogy inkább a dekorálás került előtérbe. Annál is inkább, mert a különböző textúrák és azok felhasználása már egy ideje birizgálja a kreativitásomat – nem beszélve az első dekortapasz készletem bevetéséről.

A kollázshoz igyekeztem mindenféle anyagokat felhasználni, hogy minél több textúrával kerüljek szembe. Az Ikea katalógus szétvagdalása nagyon kommersz tevékenységnek tűnhet, de a régi, elbénázott festmények széttépése vagy a falatnyi organza hozzáadása már izgalmasabb. Megnéztem, milyen a hullámkarton belülről, és persze egy préselt levél is helyet talált magának a magazinomban. A csillagalakú ezüst flittereimmel már találkozhattatok néhány fotón, ragasztani viszont most ragasztottam őket először (kisebb-nagyobb ujjlenyomatokat hagyva rajtuk), a balsa-fából készült nyíllal pedig elképesztő sokat küzdöttem, mire kivágtam (sniccerrel).

A tépdesés egyébként egy újabb technika, ami jó hatással lehet a kontroll-mániára, 100%-osan ugyanis soha nem lehet kiszámítani, hogyan fog szakadni a papír.

Nyilván szebb eredményeket lehet elérni, ha az ember az interneten keresgél a csodaszép képek között, majd azokat kinyomtatja, nálam azonban a kihívás része volt, hogy kizárólag a lakásban már meglévő anyagokat használjak. A döntésem oka egyrészt a környezettudatosság, másrészt az, hogy limitált elemkészletből dolgozni mindig nagyobb kreativitást igényel – és lássuk be, az interneten található némely fotó annyira gyönyörű, hogy még szétvágni is kár lenne.

A röpke három óra alatt összeollózott-ragasztott füzet elkészítése valóságos kis terápiával ért fel – éppen ezért tettem fel a pontot az i-re azzal, hogy a saját élményeimmel töltöttem meg. Listaíró bajnok lévén készítettem egy gyűjteményt a kedvenc dolgaimról (csak így általánosan), zenéimről, könyveimről, az ötleteimről és az utóbbi pár év legkalandosabb utazásairól – mindezt a teljesség igénye nélkül, hiszen egy A7-es méretű füzet nem éppen regényírásra termett.

Csinálj te is!

Ha te is nekiállnál a saját zine-ed elkészítésének, első körben nézd meg, hogyan hajtogasd meg a füzetet egy A4-es lapból. Ezek után nézz körül a háztartásban, hogy milyen anyagokat cincálhatnál szét. Ne csak papírra gondolj, lehet szó textilekről, fonalakról, gombokról, poháralátétekről, csak hogy néhányat említsek az alapanyagok végtelen tárházából. (Többek közt ezért is szeretem a kollázs technikát: hirtelen az egész világ alapanyagok gyűjteményévé válik). Ollóra és ragasztóra is szükséged lesz, én technokolt használtam, illetve egy konyhai és egy körömollót is igénybe vettem a finomabb részletek kivágásához. (Ha úgy gyűlölöd a folyékony ragasztót, mint én, használhatsz kétoldalú ragasztószalagot is).

Plusz tipp: ha az A7 méretet túl kicsinek találod, ugyanezt a műveletsort elvégezheted egy A3-as lap hajtogatásával is, így végül A6-os füzetet fogsz kapni (és így tovább, felfelé).

Csak nyomtasd és töltsd ki!

Ha épp most nincs időd összetákolni egy hasonló darabot, de mégis megtetszett a dolog, van egy másik megoldás: a képeken látható zine – némi utómunkával – elkészült feliratok nélkül is, és feltettem a blogkönyvtár letölthető tartalmai közé. Így csak annyi a dolgod, hogy kinyomtatod, összehajtogatod, és már töltheted is a ki az üres helyeket: mik a kedvenc ételeid, filmeid, kávézóid? De beleírhatod a kedvenc idézeteidet vagy a gyerek aranyköpéseit is, ami ajándéknak se kutya. Vagy macska…

Ha letöltenéd, iratkozz fel a hírlevelemre, így számodra is elérhetővé válik a blogkönyvtár, amelyben ezen a zine-en kívül sok más letölthető anyagot is találsz. Ha már feliratkoztál, keresd a jelszót az utolsó hírlevélben.

Ha saját zine-t készítenél, természetesen nem kell ragaszkodnod a kollázshoz. A zine-eknek (főleg külföldön) nagyon komoly kultúrája van, de Magyarországon is bontakozóban van valami: az Ukkmukkfukk 2016-ban és 2017-ben is rendezett zinefesztet (amikről természetesen lemaradtam, de sebaj, majd legközelebb). Nézz körül az interneten, hátha elkap az ihlet – vagy alkoss valami egészen egyedit: például a jövő héten induló ismétlődő mintás kihívás darabjait is elkészítheted zine formátumban.

Ti készítettetek már zine-t? Ha igen, küldjetek képet!