Néhány hónapja részt vettem egy konferencián, amely cím szerint „az alkotás jövőjével” foglalkozott. Ez sajnos nem egy kreatív előadássorozat címét jelölte – a bemutatott anyagokban csak úgy villogtak a 3D nyomtatók, drónok és robotok – ugyanakkor a saját szakterületem kapcsán is gondolkodóba ejtett. Néhány órányi kitartó „versenytársazás” után nem csak a stressz szintem ugrott az egekbe, hanem az a kérdés is elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy

Mégis mi szükség van erre a kreatív világban?

A digitális világ térnyerése jó, fontos és szükséges, ezt fölösleges lenne tagadni. Nem is tudom, mi lenne velem digitális képszerkesztő programok nélkül, magáról a blogolásról már nem is beszélve. A digitális rajzolás a szakma egyik virágzó ágává nőtte ki magát, míg a 3D modellezés is a grafika jövőjeként van számon tartva. De mégis van valami, ami miatt a hozzám hasonló analóg lelkek összenyomódnak, mikor meghallják, hogy az „alkotás” szót az „innováció” és „technológia” szavakkal állítják párba.

Verseny, produktivitás, innováció

Valójában ezek a szavak tökéletes ellentétben állnak az „alkotással”. Érdekes megfigyelni, hogy a klasszikusan digitális formában készülő grafikai munkák (pl. egy logó) szintén analóg módon, papíron indulnak. Sok alkotóhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a számítógép egy remek eszköz a megvalósításra, de a kreatív folyamatnak nem része, sőt inkább hátráltat.

A verseny és a produktivitás már lényegesen relevánsabb kifejezések a kreativitással kapcsolatban, bár sok kreatívnak így is gyomorgörcsöt okoznak. A „verseny” óhatatlanul összekapcsolódik az összehasonlítással, egymás eltiprásával, holott a kreativitásnak ehhez semmi köze. Természetesen mind meg akarunk élni a munkánkból, így fontos az, hogy ki áll a versenyben az élen, hiszen az fogja megkapni a munkát. A digitális világban az lesz a nyertes, aki a leggyorsabban a legjobb munkát végzi el, csakhogy az „alkotás” területén ez a kép jóval árnyaltabb. A tervezési folyamat alkotónként teljesen egyedi, ezért a „legjobb” munka kifejezése sem egyértelmű. Innentől kezdve az egész „verseny” értelmét veszti, nem marad más belőle, mint a kicsinyes méricskélés, ami egyszerűen megöli a kreativitást.

Az alkotás jövője

Talán ellentmondás, ha azt mondom, hogy a gépesítés térhódítása, a gyorsulás valójában nagyon jót tesz az alkotóknak. A kreativitás ugyanis nem gépesíthető vagy gyorsítható: ez az emberi fejben zajló folyamat a kezdetek óta többé-kevésbé ugyanannyi időt igényelt. A kreativitásra való igény azonban a homo sapiens alaptulajdonságai közé tartozik, ezért akár üzleti (passzív, fogyasztói), akár emberi (aktív, alkotói) szempontból nézzük a dolgot, a kreatív gondolkodás és az alkotás egyre keresettebb árucikké válik.

Éppen ezért a „versenytársak” fogalmát is itt az idő átprogramozni. A kreatív munkát végzők mind a saját hangjukon szólalnak meg, ami azt jelenti, hogy a közönségük is különböző lesz, innentől kezdve pedig a klasszikus értelemben vett „versenytárs” megszűnik létezni. Ha nem ugyanazt a közönséget akarod megszólítani, akkor nem állsz versenyben a szakma másik tagjával. Számomra a szabad alkotásnak fontos része, hogy az adott kreatív szakma sikeres tagjaiban ne versenytársat, hanem inspirációt lássak.

Néha megkapom a kérdést, hogy a mai digitális világban milyen létjogosultsága van egy kézzel készült illusztrációnak. A helyzet azonban az, hogy egyre több: a kézzel készült termékekre egyre nagyobb kereslet mutatkozik, ahogyan az ember igyekszik visszatalálni azokhoz az időkhöz, amikor a civilizáció még nem állt hátrább a sorban, mint a technológia. Ösztönösen lassulunk, keressük az emberit, az egyedit, ami mindig kicsit tökéletlenebb, mint a gépesített, mégis sokkal szerethetőbb.

Ti mit gondoltok, milyen irányba halad manapság a kreativitás és az analóg alkotás?

A fentiek kizárólag a saját véleményemet tükrözik, tudományos alátámasztásuk nincs.