Műhelytitkok #8 – Ez történt a télen

Behind the scenes - what I illustrated this winter

Bár errefelé még havazik, azért lassan ki merem jelenteni, hogy itt a tavasz. A januárt a lassulás időszakának terveztem a decemberi hajrá után, de – ahogyan az lenni szokott – a dolgok másként alakultak. A tél végül olyan sűrűre sikeredett, hogy úgy döntöttem, ezt most veled is megosztom.

21 nap, 13 festmény

Az igazat megvallva nem vagyok jó a különböző kihívásokban (bár az egyhetes azért még megy…), de most úgy hozta az élet, hogy nagyon is hasonló helyzetbe kerültem. Már egy ideje terveztem, hogy valamilyen formában megörökítem a közös életünket a párommal, de a foglalkoztatókönyv gondolata csak decemberben érett meg. Természetesen a karácsonyi hajrában esélyem sem volt ilyesmivel foglalkozni, de a Valentin-nap jó határidőnek tűnt (mondtam már, hogy szeretek határidőre dolgozni?). Akkor úgy tűnt, hogy másfél hónap alatt kényelmesen elkészül a dolog, de végül az ötletek elkezdték egymást generálni, újabb és újabb oldalak ütöttek szöget a fejemben, így szinte minden egyes nap foglalkoztam – a foglalkoztatókönyvvel. :D A Facebookon és az Instagramon már láthattátok, hogy is néz ki a füzet belül.

(tovább…)

Csend

2017 - a year in review

Beteg vagyok. Már megint. Decemberben egyetlen olyan hét volt, amikor nem úsztam a takonyban, mégis ez volt az év legintenzívebb hónapja (erős versenyben az októberrel). Nem hagytam magamnak időt a regenerálódásra, azzal a felkiáltással, hogy ha szüntetet tartok, akkor még inkább elmaradok a teendőkkel, és még stresszesebb leszek. Most aztán tényleg összecsaptak a hullámok a fejem fölött. Eljött az a pillanat, amikor ha megkérdezték volna, mit hozzon a Jézuska, csak ezt mondtam volna: időt, rengeteg időt!

(tovább…)

Blogszülinap vol. 3 – így zajlik a blogger egy hete

Blog birthday vol. 3 - A week in the life of a blogger

3 évvel ezelőtt a mai napon publikáltam az Imelda Green’s blog első bejegyzését. Persze nem itt, és nem ilyen formában, de mégis büszkén jelentem, hogy azóta többé-kevésbé folyamatosan jönnek a posztok a blogon.

Az Imelda Green’s eredetileg azzal a céllal született, hogy – akár egy kihívás – konzisztens alkotásra buzdítson. Az első pár tervezgetős hónapban meg sem fordult a fejemben, hogy a blogolás kapcsán új barátokat szerezhetek vagy mélyebb ismereteket szerezhetek a social media marketing területén, azt azonban már akkor is láttam, hogy a minőségi blog jó pár extra munkaórát jelent majd.

Októberben a Cosmopolitan Blogger Day-en el is hangzott az egyik – feltételezhetően laikus – vendég szájából a kérdés: hogyan lehetséges munka mellett igényes blogot létrehozni, ha ez nyilvánvalóan ennyi plusz energia befektetésével jár?

Arra gondoltam tehát, hogy a blogszülinap alkalmából egy kis betekintést engedek abba, hogyan telik a blogger egy hete. Az október meglehetősen sűrű hónap volt nálam, így ez többé-kevésbé reprezentatív képet nyújt arról, hogyan zajlik az Imelda Green’s blog működ(tet)ése egy ilyen időszakban. Az alábbiakból kiderül, hogy én is azok közé a bloggerek közé tartozom, akik szeretik legalább egy hónapra előre megtervezni az összes posztjukat – néha még előrébb, így semmilyen meglepetés nem állhat útjába a rendszeres posztolásnak.

(tovább…)

Műhelytitkok #7 – Ez történt októberben

What happened this October - a month in the life of an illustrator

Nincs mit tagadni, az október egy ámokfutás volt. No nem éppen csak az eszeveszett mennyiségű munka miatt – bár az is képviseltette magát – hanem az élmények olyan sokaságától, amit még nem volt időm egészen feldolgozni. Így született ez a poszt, némileg terápiás jelleggel.

Grafikus leszek!

Intézményesített rajzoktatástól való irtózás ide vagy oda, már egy ideje piszkálja a csőrömet, hogy hiába dolgozom grafikai munkákon állandóan, ilyen végzettségem nincs. Addig addig piszkálta, hogy végül tavaly eldöntöttem, munka mellett belevágok a grafikai képzésbe. Némi tanakodás (és egy illusztrációs workshop) után a Corvin rajziskola győzött, így október eleje óta náluk töltöm minden szerda és péntek estémet. Bár az élményeimről hosszabban is mesélek majd, annyit azért elmondok, hogy megszakadok a munkában, és ezt rettentően élvezem. A rengeteg – néha vállalhatatlanul soknak érzett – feladat nagyon jó hatással van a kreativitásomra, arról pedig szó sem lehet, hogy ne rajzoljak minden egyes nap, vagy legalább agyaljak a feladatokon. Pillanatnyilag felfoghatatlan, hogy ezt az élettempót júniusig végig kell tolnom, de reményeim szerint majd egy ponton hozzászokok.

(tovább…)

Ha elkap a rettegés…

Feeling the fear - how to get over fear as an artist

Nézem a teendőlistát: festeni kellene, új anyagokat kipróbálni, hogy legyen miről blogbejegyzést írni, fotózni. No de kellene főzni meg takarítani is, és a barátnőmmel is olyan rég találkoztam. A macska is alig várja már, hogy játsszak vele egy kicsit.

Nagyjából így hangzik a belső monológom, amikor halogatok. Se vége, se hossza a kifogásoknak, amiért nem ülök le az asztal mellé meghúzni az első vonalat, de természetesen nem a – valójában tényleg fontos, ám nem halaszthatatlan – feladatok azok, amik megakadályoznak a festésben. Ami gúzsba köt, az a félelem.

(tovább…)

Amikor nem vagyok kreatív…

How to get over artist's block - a personal story.

A „hogyan legyek illusztrátor?” kérdésre az egyik legtöbbször adott válasz így hangzik: gyakorolj minden egyes nap (és nekem aztán elhihetitek: elég sokszor pötyögtem be ezt a kérdést a Google-ba). Na de mi van akkor, ha egyszerűen nem megy?

Az utóbbi időben kicsit nehezebb időszak köszöntött rám, így annak ellenére, hogy kifejezetten aktív, produktív lélek vagyok, gyakran festés vagy írás helyett inkább passzív tevékenységekkel töltöttem az időmet: olvastam, filmeztem, vagy a barátaimmal csacsogtam. Pedig sem lusta, sem fegyelmezetlen nem vagyok.

De hogy is van az, hogy nem megy?

A profik persze tagadják az ihlet létezését, és én is határozottan hiszem, hogy ha megfelelően stimulálom a képzeletemet, a jó ötletek lassan elkezdik egymást generálni. Ugyanakkor nem mondhatom, hogy nem ismerem a „nem jön az ihlet” című magánszámot, de számomra ez inkább azt a (kissé depresszív) állapotot jelöli, amikor már ahhoz sem érzek elég erőt, hogy a kreatív csápjaimat birizgáljam.

(tovább…)

Műhelytitkok #5 – fókuszban a kert, avagy ez történt áprilisban

behind_the_scenes_2017_april_paintings

Be kell vallanom, az április nem volt az én hónapom. Talán ti is észrevettétek, hogy kevesebb bejegyzés született, festeni is leginkább terápiás okokból, a magam szórakoztatására festettem, és jobbára a kertészkedésben találtam valami nyugalmat. No persze ezt nem szó szerint kell érteni, egy apró budapesti lakásban akkor is kevés esélyem lenne erre, ha történetesen lenne kertész vénám, de ennek hiányában a még a cserepes növények is ki szoktak esni a rostán. Nem, én itt alternatív kertészkedésre gondolok, mindjárt el is mondom hogyan.

(tovább…)

Műhelytitkok #4 – Ez történt márciusban

behind_the_scenes_2017march_blog4

Az utóbbi időben blog-tekintetben határozottan elvesztem egy kicsit. A nagy műgonddal megtervezett bejegyzéseket nem írtam meg, nem fotóztam be és nem publikáltam, a március ugyanis úgy döntött, hogy kicsit megviccel, és nem várt meglepetések sorozatával halmozott el. Akadt köztük pozitív, negatív, sőt nem-meglepetés is, minden esetre itt most egy összefoglaló jön arról, hova is tűntem az elmúlt hetekben.

(tovább…)

Alkotás komfortzónán innen…

Watercolour painting floral motifs on this side of my comfort zone

Igen, tudjuk, az élet a komfortzónán kívül kezdődik, és aki nem lép ki belőle az magára vessen, hogy nincs élete, meg miegymás. Ha magadra ismertél, már be is zárhatod a lapot, ez a bejegyzés ugyanis a komfortzóna védelmében íródik.

Persze én is bedőltem ennek a manapság rendkívül népszerű gondolatnak: az utóbbi pár hónapban fogtam a bozótvágót és szétcincáltam a komfortzónámat – szakmai és magánéleti téren egyaránt. Ennek következtében (vagy nem) ezt a bejegyzést némi lázcsillapítóval bedrogozva és egy vizes ruhával a fejemen írom.

(tovább…)